Van egy imakönyvem
Van egy imakönyvem Van egy imakönyvem, a régmúltból való. Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó. Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek, itt-ott
Van egy imakönyvem Van egy imakönyvem, a régmúltból való. Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó. Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek, itt-ott
Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú,
Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély. *** *** *** Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha
Álmot leső esték Adventi csillagok Lekopott a festék Értetek sírhatok Kihűlt szeretetben Nem csillan már remény Állunk mind, hitetlen Öröm, csend ünnepén Hiába gyújtod meg
Akai Katalin Az elveszett gyermek Ma is emlékszem, mikor rebegtem életemben először őszinte hálát, és köszöntem meg a jó Istennek, hogy megsegített. Öt éves voltam.
Akai Katalin Börtönbe zárva Testem fájdalmas börtönében élek. Öklömmel verem! Jobbat remélek. Hiszem, és tudom, eljön majd az idő. Kiszabadulok! S gyönyörű
Akai Katalin A mozi A teherautó sofőr nagyot káromkodott, és fékezett, amikor meglátta a kerékpárt, és azon az óvodás korú kislányt, közvetlenül előtte, a
Akai Katalin A csoda Mikor belefáradtam a szeretethiányba, akkor úgy éreztem, hogy minden hiába. Hiába dolgozom naponta