A csoda

Akai Katalin

              A csoda

 

Mikor belefáradtam a szeretethiányba,

akkor úgy éreztem,

hogy minden hiába.

Hiába dolgozom naponta húsz órát,

ha nem kapom érte,

egyetlen jó szavát.

Istenem, Istenem!

                     Kérlek! Tegyél csodát!

 

Húzom az igát! Nő létemre százat!

Anya, háziasszony,

munkában megfáradt.

Hogy vezessem cégem? Családom is lázad.

Hiányzik egy jó szó!

Nem bírja a vállam.

Istenem, Istenem!

                      Kérlek! Tegyél csodát!

 

Hálát adok Uram! Már nem nélkülözünk!

Elindult hát végre,  

a mi kis szekerünk.

De Mit érek vele? Elmúlt a szerelem!

Nincs kedves szava sem,

mit mondana nekem.

Istenem, Istenem!

                      Kérlek! Tegyél csodát!

 

Bármennyit keresek, nem talál csak kocsmát!

S míg én dolgozom,

másnál teszi dolgát.

Könyörögtem, szidtam, térjen már észhez!

Fordítsa a szívét,

ismét gyermekéhez.

Istenem, Istenem!

                      Kérlek! Tegyél csodát!

 

De teltek az évek, én is beszürkültem.

Belefásultam.

De még mindig hittem!

Hittem, hogy az élet még sok jót tartogat!

Csak át kell vészelni

a csúnya napokat.

Istenem, Istenem!

                      Kérlek! Tegyél csodát!

 

Aztán egy szép napon, Vele találkoztam.

Olyan volt teljesen,

akár álmaimban!

Magas a termete, gyengéd mosolygása.

Egymásban elveszett,

szemünk pillantása.

Istenem, Istenem!

                     Kérlek! Most tégy csodát!

 

Csak nézett rám, kék szemeivel,

őszbe csavarodó,

szőke tincseivel.

Zavaromban, mélyen elpirultam,

s félénken

reá mosolyogtam.

Istenem, Istenem!

                     Kérlek! Tégy most csodát!

 

Nevető ajka mosolyra húzódott.

Hogy tetszünk egymásnak,

az is rögtön látszott.

Első perctől kezdve működött közöttünk,

a kémia?

Vagy, akárhogy nevezzük.

Istenem, Istenem!

                     Köszönöm a csodát!

                                                            

Két ember akkor, egymásra talált.

Mindkettőnk élete

végre lelt új irányt!

Sok akadályt vettünk, bármit hoz a jövő.

Még mai is szeretem!

Eltelt már sok idő.

Istenem, Istenem!

                     Köszönöm a csodát!

Akai Katalin
Author: Akai Katalin

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim segítségét, biztatását köszönöm. Az Irodalmi Rádiónál értek az első sikerek, ma is hálás vagyok érte. Több irodalmi magazin és folyóirat szerzője vagyok, számos irodalmi közösség megtisztelt azzal, hogy tagjai közé fogadott. Huszonhat hazai és nemzetközi pályázaton irodalmi díjat, vagy helyezést kaptam, és eddig hatvanegy antológiába válogatták be verseimet és prózáimat. Az Irodalmi Rádiónál sok értékes díjat kaptam, többek között a Gyermekvilág pályázat második, következő évben első helyezését. A Cédrus Művészeti Alapítvány Napút-nívó díjjal jutalmazott. A „Szárnypróbálgatók” és az „Életmesék” pályázatokon is többször díjazták és kötetbe válogatták írásaimat. Az "Életmesék" című Nemzetközi Irodalmi Pályázaton három egymást követő évben kaptam meghívást és díjat az Országház Vadásztermében tartott ünnepségeken. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnál számos pályázaton helyezést értem el többek között 2017-ben „Az év nyugdíjas költője" pályázaton 3. helyezést értem el. 2018-ban megkaptam a Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díjat. 2019-ben megjelent az “Ezt is túléljük” című novelláskötetem. 2020 nyarán Lélekrózsák című verseskötetem került a könyvesboltokba. Gyermekkoromtól szenvedélyem az olvasás, történet és versírás. Bármilyen nehézséggel kerültem szembe, a könyvek birodalmában mindig menedékre találtam. Első és örök nagy példaképem Jókai Mór. Könyveire vadásztam a könyvtárban és...

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Gyönyörű vers a hitről, az újrakezdésről, az életigenlésről, a szerelemről. Gratulálok Kata, köszönöm az élményt!

  2. Ó DE GYÖNYÖRŰ ! Az egymásra találás csodája!Gratulálok,sok szép alkotást kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »