A talajt betakarja még a hó,
sebesen siklik rajta a szánkó.
Titkát rejti, semmi sem látható,
nem hangzott el a bűvös varázsszó.
Tavasztündér is csak leskelődik,
leplezi jócskán a zöld színeket.
A fák között itt-ott bújócskázik,
fehér fátylában teszi a szépet.
-Ráérek még bőven mutatkozni,-
úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek.
-Hagyom az embereket unatkozni,
elég, ha márciusban jelenek.
-Foltokban se terpeszkedjen a hó,
lazuljon meg a fák, bokrok ága,
érjen véget a téli altató
hogy napfényt hozhassak a világba.