Bár
rég volt,
emlékszem
azért, mikor
megszerettem a

sok
könyvet
szülői
házban szőke
fiúcskaként – rám

várt
a polc,
mint egy nagy
hajó kies
betűtengeren,

s én
ezt az
óceánt
lelkendezve
felfedezhettem.

Mi
vajon
hát a könyv?
Mitől remek?
Készítője ki?

A
külcsín
és belbecs
együttese,
mely felszenteli,

és
jó, ha
arányos,
tapintható,
kézzelfogható.

De
olykor
szobányi,
vagy polca egy
dióhéj-hajó.

A
kérdés
ma is úgy
hangzik, miként
Vörösmarty ír:

könyv
által
a világ
ment-e elébb?
Kutassunk múltat

vagy
jövőt
firtassunk
holt fák kinyert
rostjain – hiba,

ha
diák
a könyvét
a tankönyvvel
azonosítja.

Ma
ünnep
még a könyv,
tisztelendő
címe, illata,

s úgy,
mint az
embert, fej,
láb, hát, arc és
gerinc alkotja.

Él
tehát
közöttünk
némán, néha
belelélegzünk.

Nem
tűnhet
el velünk,
csupán ha már
mi is eltűntünk.

(Pápa, 2020. október)

Varga Árpád az Irodalmi Rádió szerzője. Viszonylag korai árvaságra jutásom ellenére alapvetően jó kedéllyel megáldottnak látom magam kívülről.…