Posted by
Posted in

Szívzivatar

Kicsi vagyok. A barna ajtók felém magasodnak, sose éreztem még magam így, mint egy eldobott felmosórongy, amit ott felejtettek a wc-ben. Büdös van. Csavarja az amúgy is ingatag lelkemet, zsibbasztja a csuklómat, a számat, hideget hoz belém, felkavarodik tőle a gyomrom. A deszka nélküli wc-re bámulok, arra gondolok, hogy az lesz a bűzforrás és arra, […]

Posted by
Posted in

Álommunkahely és egyéb furcsaságok

Szohner Gabriella: Álommunkahely és egyéb furcsaságok   1. – Gyönyörű ez az épület- sóhajtotta Andi, miközben Gergővel sétált a gyermekszobák előtti oszlopos, kazettás mennyezetű, hosszanti folyosón.  Széphez szokott asszonyszeme észrevette persze a kopottas falakat, a felgyűrődött, porladozó szürke salétromot, a szúette padozatot, az ablakokra is ráfért volna némi karbantartó festék, mindez azonban nem változtatott ámulatán. A […]

Posted by
Posted in

Valahol Barabást kiáltottak

Valahol Barabást kiáltottak A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, […]

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN A kora nyári nap rézsútos fénypászmákat rajzolt a hűvös szobába. Felébredve Piri néni csak nézte a levegőn átívelő csíkokban táncoló porszemeket és hálásan gondolt arra, hogy ezt a lenyűgöző jelenséget a fülledt városi lakásában soha nem élhette volna meg. Nagyot nyújtózott és a nyugdíjasok nyugalmával, nem túl fürgén a nyitott ablakhoz lépett […]

Posted by
Posted in

A “FIZETSÉG”

A “FIZETSÉG” Ma délután kicsivel később értünk a mászókás játszótérre. Kellemes meleg napsütés volt, Móricz rögtön lerúgta a szandálját és a zokniját alig várva, hogy mezitláb bemehessen a homokozóba. A hároméves kisfiú már nemcsak tudta, de gyakorolta is, hogy a másik játéka mindig érdekesebb, így sokszor volt a homokozó csatatér, amikor megjelent. Nem tudtam ellene […]

Posted by
Posted in

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL (ugyanaz másképp)

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL Csütörtök, vagyis akkor ma van a mexikói vacsora est. Még van két órám az indulásig. Lássuk csak mit is kell vinnem? Igen, kell 12-szer 1o db azaz 12o vagyis inkább 13o paletta, ugyanennyi kerek papirtálca palettának, 12 tubus fehér ugyanennyi sárga, piros, kék és fekete festék, 13o db 1o-es és ugyanennyi 4-es ecset. […]

Posted by
Posted in

AZ ÁRULKODÓ KÖNNYCSEPPEK

Ab bágyadt márciusi napfény egész nap a Duna fölött gomolygó köddel vívott csatát. Délre, mire a gyár dudája a delet fújta, a feltámadó szél segítségével a köd felszívódott. A fáradt melódok fellélegeztek. Reggel óta megállás nélkül dolgoztak az építkezésen. így ott ahol voltak lecsapták szerszámaikat és kiegyenesítették a hátukat, megropogtatták derekukat, ledörzsölték a kezükre száradt […]

Posted by
Posted in

Vissza a kezdetekhez

Vissza a kezdetekhez Egy szép, napfényes márciusi délután Leventét az édesanyja tojásfestésre invitálta, de a fiút nem érdekelte, ez a lányos dolog. Amúgy sem érti, minek kell húsvétra tojást festeni, meg ez az egész ünnep értelme homályos. Inkább elindult barátjához, akivel óvodás koruk óta a legjobb cimborák. Sok izgalmas kalandot éltek át együtt 10 éves […]