Sok verset írtak már az ősznek,
szép szomorút, vidám biztatót,
a költészet mezejéről szórendekkel
szállt felé a szél tarka szárnyakon.
S az ősz, a mustoló kedves öreg,
hitt a versek hízelgő szavának,
és nem értette, miért, ha ő eltávozik,
versei könyvekben maradnak?
Együtt sétálgattunk a parkban. Bátorítón fogtam kezedet. Már őszülő édesanyámnak Erős támasza én – hadd legyek. Leszedtem ruhádról hajadat. És éreztem, ahogy megremegsz. Simogattam hideg
2023.10.20. (67 évesen) világéletemben nagy kujon voltam, minden nőt megcsaltam, aki szeretett, minden nőt megcsaltam saját magával, mert azt szerettem bennük, amit nem lehetett.
Csodás, hogy az Irodalmi Rádió alkotóközösség része lehetek! Másfél év alatt 9 antológiába válogatták be műveim, amiért nagyon hálás vagyok! Közös utunk 2022 novemberében indult.
„De a csönd egy szigeten semmi.” (Roy Jacobsen) A csöndet Ingrid veszi észre, A madarak elhallgattak, rovar nem kaparászik, fűszálak nem súgdosnak, víz sem loccsan
Száll a hinta leng a hinta a magasban anyám arca földi lényét látni vélem odafent az égi kékben * hinta lebben elment régen keresem a
Ott van a felhőben töméntelen adat. Az apró ‘felhőcske’ nagy tárhellyé dagadt. Ne beszélj, Jógyerek! – mondaná nagyanyám, ott fent az Úr lakik, és a
