Rózsa Iván: La vita in Firenze
La vita – come un specchio:
Orientare aiuta a te Verocchio.
La vita – come un leporello:
Assettare aiuta a te Donatello.
In la cupola di Brunelleschi:
Dio mio, sono tanti monumentali affreschi!
Dal campanile di Giotto:
Il panorama é quasi lo stesso magnifico.
In monastero di San Marco:
Le celle di Savonarola e Fra Angelico.
Opere di Andrea del Sarto o Castagno o della Robbia, Giambologna:
Firenze é piú bella cittá de Bologna!
Cellini, Gozzoli, Perugino, Ghirlandaio, Masaccio et cetera:
Ghiberti, Michelangelo, Leonardo, Botticcelli, Raffaello – com’era.
In cittá dei Medici, di Bocaccio, Dante, Galilei, Cherubini o Macchiavelli:
Non solo le chiese e gli palazzi sono belli…
Per vedere Palazzo Vecchio, Loggia dei Lanzi en la Piazza della Signoria:
Miracolose statue di Orsanmichele o attrattive donne é anche gratuitá!
Chimaera in il Museo Archeologico…
Etruschi e ungheresi sono parenti, logico!
Ogni tanto il Arno é capriccioso:
Peró senza fiume non c’e Ponte Vecchio!
A me piace la trippa, vicino il mercato:
Peró anche il peposo é molto buono.
Vernaccia, chianti – vini bianchi, rossi:
Tutti sono fini, perché toscani…
Finalmente, in Hotel Bonifacio:
La vita era come un bacio…
Budakalász, Ungheria, il 3 di dicembre 2015, poco dopo di un viaggio maraviglioso…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...