Rózsa Iván: La vita in Firenze

 

 

Rózsa Iván: La vita in Firenze

 

 

La vita – come un specchio:

Orientare aiuta a te Verocchio.

La vita – come un leporello:

Assettare aiuta a te Donatello.

In la cupola di Brunelleschi:

Dio mio, sono tanti monumentali affreschi!

Dal campanile di Giotto:

Il panorama é quasi lo stesso magnifico.

In monastero di San Marco:

Le celle di Savonarola e Fra Angelico.

Opere di Andrea del Sarto o Castagno o della Robbia, Giambologna:

Firenze é piú bella cittá de Bologna!

Cellini, Gozzoli, Perugino, Ghirlandaio, Masaccio et cetera:

Ghiberti, Michelangelo, Leonardo, Botticcelli, Raffaello – com’era.

In cittá dei Medici, di Bocaccio, Dante, Galilei, Cherubini o Macchiavelli:

Non solo le chiese e gli palazzi sono belli…

Per vedere Palazzo Vecchio, Loggia dei Lanzi en la Piazza della Signoria:

Miracolose statue di Orsanmichele o attrattive donne é anche gratuitá!

Chimaera in il Museo Archeologico…

Etruschi e ungheresi sono parenti, logico!

Ogni tanto il Arno é capriccioso:

Peró senza fiume non c’e Ponte Vecchio!

A me piace la trippa, vicino il mercato:

Peró anche il peposo é molto buono.

Vernaccia, chianti – vini bianchi, rossi:

Tutti sono fini, perché toscani…

Finalmente, in Hotel Bonifacio:

La vita era come un bacio…

 

 

Budakalász, Ungheria, il 3 di dicembre 2015, poco dopo di un viaggio maraviglioso…

 

 

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Prózák
Laczkó Ilona Adél

A pad titkai

A pad titkai Emma pár napja érkezett haza Angliából, a covid-járvány miatt hosszú ideig volt távol. Mára már alaposan kifárasztották a rokonok a szűnni nem

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »