Sötét agyat képzelek fekete mederben,
viharfelhők gyülekeznek szürke hegyekben.
Közéjük kotornék,szétseperném őket,mint
felhőpásztor ki cifra botjával széthajtja a zord felhőket.
Nem sikerül,izzik bent a mély mint csatatér.
Sötétségben fény gyúl,mint csillámló,szikrázás,
játékos könnyedséggel a ritmust diktálják.
Ezüst tüskéi sztepptáncot ropnak,mulatnak,
szikrázó cipőcskék ugrabugrálnak rigmusokat kántálnak.
Még tovább izzik bent a mély mint a csatatér.
Már jön a vihar,jő a kezdet elsőként csak szél és permet.
Csattog,dörög,villám cikáz,sodor a ritmus nincs megállás!
Járják szédült táncaikat,forgok- keringet a kábulat.
Az ütemet rég nem találom,hiszen nem is én diktálom.
Jajj! elsodornak,megsergetnek,virgoncak,és nagyétkűek.
Rakoncátlan kisülések,nincs aki féken tartsa őket,
ilyenkor ők a mindenhatók,könnyedén nyerik a harcot.
Párbaj ez a javából de fegyverem sincs,pajzsom hajlott.
Felhőpásztor söpörd őket,hajtsd szét a zord felhőket!
Ne csattogjon,ne dühöngjön,ezüst villám ne szikrázzon!
Csendesedjen,megpihenjen,hűs subádhoz öleld fejem.
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”