Rózsa Iván: Mellékes lét

 

 

Rózsa Iván: Mellékes lét

 

 

Múltba vész már köztes létünk,

Miért kell még egyáltalán élnünk?!

Mellékes lét, mellékes állapot:

De egyszer a szabadság íze megkapott…

 

 

Budakalász, 2016. szeptember 25.

 

 

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kettőnk szerelme

Ott vagy mikor aranyló csillagok ragyognak kezemben, Tarka virágok virítanak a lelkemnek mezején, S az illatuk, szivárványos ruhájuk nyitnak meg engem, S csak nevetni tudnék

Teljes bejegyzés »

Elképzelem

Havas hegyek képe szemem elé tárul, Melytől lelkem s elmém sokáig elámul, Hogy mily kincsek léteznek eme világon, Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon, Miknek

Teljes bejegyzés »

Jön s megy

Ismeretlen napon rejtett ösvényen keresztezi utam, S nyújtja felém kezét, mint barátságnak vastag kötelét, Mely talán kiállja az eltéréseknek éles pengéjét, S nyugodt szívvel mondhatjuk

Teljes bejegyzés »

Emlék, álom

Ágyamnak kényelmében a kedves arcára emlékezem, S mily szép lenne karjai közt nem lenni e zajos világon, Újra élénk érzelmek lángjával lenni mesés csókokon. De

Teljes bejegyzés »

Szentesti táj

Puha lepedője nélkül kényszerül álomra a vidék, Szürke, gyűrött, tépett fátyol terül végig puszta tájakon, Fagyos halk szelek suhannak suttogva végig éjszakákon, S adják át

Teljes bejegyzés »

Menő mű-nő

Én vagyok a legjobb csajos, csinos, s kissé bögyös-faros. Csodálatos szép testemre ráfeszül a ruhám, homlokig érő pillámmal csábos lesz a búrám. Sűrű, sötét tetkóimmal

Teljes bejegyzés »