Rózsa Iván: A keresztények és a lelki szegények
A lelki szegények nem értették meg, és nem is akarták megérteni a Megváltót. Ez a magatartás kényelmesebbnek, egyszerűbbnek, kézenfekvőbbnek tűnt számukra; így kigúnyolták, kicsúfolták Jézust. És tulajdonképp volt némi kis igazságuk. Jézusnak szerintem nincs abban igaza, hogy mindenkinek megbocsássunk, még ellenségeinknek is. Ők nem a felebarátaink! Nem kell átvenni magunkra mások, mindenki, bűneit. Járja végig mindenki a maga útját, tapasztalja saját bőrén az életet, szenvedje ki a maga igazságát! Ha akarja, ha tudja… Ha van rá igénye. Mások helyett nem dönthetünk, mások útját nem járhatjuk mi; ez a felelősség áthárítása, illetve átvállalása lenne. Mit szeressünk azon, aki soha nem tud megváltozni, személyiséget fejleszteni?!
A hülyék hülyének tartanak Téged keresztény testvérem, de ez ne zavarjon! Nem élünk velük egy dimenzióban! Ők a földhözragadtság, az önzés, az ego, a kicsinyesség, a kárörvendezés, a gonoszkodás síkján mozognak; mi pedig az önzetlen szeretet, a nagyvonalúság, a boldogság, a bölcsesség, az alkotás dimenziójában élünk. E síkok, dimenziók néha találkoznak, és akkor van baj. Boldogok a lelki szegények? Dehogy! Nem is tudják, nem is érzik, halvány sejtésük sincsen: mi fán terem az igazi boldogság, az igazán boldog állapot. Bocsássunk meg nekik, hiszen nem tudják, mit cselekszenek?! Akkor miben különböznek az állatoktól? Mitől nevezhetők embereknek? Bocsássunk meg nekik?! Ők is felelősséggel tartoznak a cselekedeteikért! És ha tudatosan, helyesebben fogalmazva, akarattal rosszat tesznek, hát bűnhődjenek érte! Bűneik súlyától függően, akár az idők végezetéig!
A történelem eddigi menete: háborúk sorozata. Minden változás spontán kezdődik, spontán folyamat a változás okozója; csak később rátelepszik az ego, a politika. Bocsássunk meg a mindenkori politikusoknak is, hiszen nem tehetnek arról, hogy csak a rafinéria, az önzés, a kapzsiság, a féktelen hatalomvágy, a hazudozás szintjén képesek élni?! De hát ránk, a mindennapi életünkre hat károsan az ő önzésük. És ha minden további következmény nélkül megbocsátunk nekik, kinevetnek bennünket, és tovább lopnak, bűnöznek. Hülyének, gyengének, naivnak tartanának minket.
Hát nem, kérem szépen! A megbocsátás, a megtisztulás előfeltétele a vezeklés, a bűnbánat, esetleg a Canossa-járás. Ha ez őszinte, s netán húsz év börtönnel is jár együtt, akkor utána megbocsáthatunk jó keresztényként. De csak akkor! Mert keresztények vagyunk, de nem hülyék!
Pécs-Budakalász, 2016. október 17-18.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...