Búcsú a nyártól

Bucsu a nyártól!

Még zöldben fürdik a Mátyáshegy oldala
De a panelárnyék kuncogását elnyomja a dér
Lengő ingben, s trikóban a vásott iskolasereg
S a gyorsuló időbe a büszke nap már beleremeg.
Kéjesen kortyolgatom a beáramló nap sugarait
Mely a függönyön megtörve
Szirmait hullajtó pipacstengerként üdvözöl.
Kicsit talán bosszant,hogy a munkával felélem napomat
Szivem szerint titokban megbujva a napban fürdetném arcomat
Merengésemben arra döbbenek: sajnálom a muló perceket
S megpillantva a félig kitárt ablak
Visszfényében fehér hajfürtjeim
Mellkasomra borul a szorongás érzete,
Hogy vészesen közelit földi életemnek vége.
Lélekben lázas ifjunak érzem magam
Az aktivitást nem érzem lankadni keblemben
Pedig az elmult évek során
Sorra elakadtak ifjonti igéreteim,
Hogy előnyömre változzak,
S igy elszállnak reményeim
Figyelmesség, előzékenység, s szerénység
Ezt kaptam utravalóul szülői szeretettel
Lesz-e jogom elvárni, s számonkérni az utódaimtól
Mulasztásaim az egyre közelgő zárszámadáskor
Terhelni fogja lelkiismeretem.
Igy kell tehát bucsuznom éltem nyarától
Nincs, mit előhuzzak vigaszul sovány tarisznyámból?
Csak kesergés, s önvád mardos napnyugtával
Nem derülhet fel ábrázatom csöppnyi vidámsággal.
Mégis mily más módon kellene bucsuzni a nyártól
Talán egy rövidre szabott emlékcsokorral Itáliából!
Mert ott a koraőszi ölölkező fények
Két kézzel áradnak felénk Isten karjaiból
Igy bucsuzhatunk a levendulaligetek szines világától
Hullámnyalta sziklák komor szigorától
Napégette házak ölelkező sorától
A máskor hangos taljánok édes – bus dalától
A Vecsernyére hivó harangzugástól.
Az örök városnak kábulatában
Bevallom részt vettem egy kicsike huncutságban.
Egy elrejtett pillanatban két marokkal dobtam
Őrzött forintjaim, mit elrejtve hoztam
A Trévi kutnak fényes viztükrébe
Hogy sokáig éljen a visszatérés reménye.
Van még fél marokkal restanciája

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Réteges emlék
Versek
Barbina Melinda Barbara

Barbina Melinda Barbara: Réteges emlék

Magányosan keringő homályos éjszakák, Rekkenő hőségből melengető félkabát, Sárguló lombtetők, majd az első havazás: Mélázva derengő, múlhatatlan akarás… Képzelt valóságban lovagló ábrándok- A félkabáttal eltűnő

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Kire kell bízni a virágokat?

Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott

Teljes bejegyzés »

Vendike

Vendike. Vendike mosollyal arcán született Ezzel mindenkit megörvendeztetett Azóta sem tűnik el arcáról mosolya Amivel vetekszik csupán huincutsága Mióta először horgászbotot látott Minden nap csak

Teljes bejegyzés »

Bendzsike

Bendzsike Harmadik fiúként született Bendzsike Kicsi lénye beletemetkezett mélyen a szívünkbe. A szeretet sugárzik mosolygós arcáról Elbűvöl mindenkit, s levesz a lábáról Zene hallatára dervis

Teljes bejegyzés »

Falvak-városok

A Budakeszi kisváros közepén felújított ABC áruházban András már mindenkit ismert. A szemüveges pultos nénit, az árufeltöltő copfos fiatalembert, a gyakorlatra érkező tanulókat és a

Teljes bejegyzés »

Petike

Petike Add Uram áldásod Petike unokámra Derék emberré váljon ez szívem vágya Hogy vigye a fáklyát boldogulására Dolgos életének mérhető hasznára Ne terhelje őt tovább

Teljes bejegyzés »