Búcsú a nyártól

Bucsu a nyártól!

Még zöldben fürdik a Mátyáshegy oldala
De a panelárnyék kuncogását elnyomja a dér
Lengő ingben, s trikóban a vásott iskolasereg
S a gyorsuló időbe a büszke nap már beleremeg.
Kéjesen kortyolgatom a beáramló nap sugarait
Mely a függönyön megtörve
Szirmait hullajtó pipacstengerként üdvözöl.
Kicsit talán bosszant,hogy a munkával felélem napomat
Szivem szerint titokban megbujva a napban fürdetném arcomat
Merengésemben arra döbbenek: sajnálom a muló perceket
S megpillantva a félig kitárt ablak
Visszfényében fehér hajfürtjeim
Mellkasomra borul a szorongás érzete,
Hogy vészesen közelit földi életemnek vége.
Lélekben lázas ifjunak érzem magam
Az aktivitást nem érzem lankadni keblemben
Pedig az elmult évek során
Sorra elakadtak ifjonti igéreteim,
Hogy előnyömre változzak,
S igy elszállnak reményeim
Figyelmesség, előzékenység, s szerénység
Ezt kaptam utravalóul szülői szeretettel
Lesz-e jogom elvárni, s számonkérni az utódaimtól
Mulasztásaim az egyre közelgő zárszámadáskor
Terhelni fogja lelkiismeretem.
Igy kell tehát bucsuznom éltem nyarától
Nincs, mit előhuzzak vigaszul sovány tarisznyámból?
Csak kesergés, s önvád mardos napnyugtával
Nem derülhet fel ábrázatom csöppnyi vidámsággal.
Mégis mily más módon kellene bucsuzni a nyártól
Talán egy rövidre szabott emlékcsokorral Itáliából!
Mert ott a koraőszi ölölkező fények
Két kézzel áradnak felénk Isten karjaiból
Igy bucsuzhatunk a levendulaligetek szines világától
Hullámnyalta sziklák komor szigorától
Napégette házak ölelkező sorától
A máskor hangos taljánok édes – bus dalától
A Vecsernyére hivó harangzugástól.
Az örök városnak kábulatában
Bevallom részt vettem egy kicsike huncutságban.
Egy elrejtett pillanatban két marokkal dobtam
Őrzött forintjaim, mit elrejtve hoztam
A Trévi kutnak fényes viztükrébe
Hogy sokáig éljen a visszatérés reménye.
Van még fél marokkal restanciája

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bár láthatnám

Miért, hogy nem tudom soha elfeledni, bár olyan gyorsan szaladnak múló évek, mosolyát, simító kezét elengedni, gondolatban hozzá mindig visszatérek. Így senki se szeretett soha,

Teljes bejegyzés »

Szeretet

Tudod-e, hogy mitől is szép az élet? Elmondom: attól, ha szeretnek téged. Hidd el a szeretet a legnagyobb kincs, mely talán akkor hiányzik, mikor nincs.

Teljes bejegyzés »
Minden okunk megvan rá, hogy a vegetáló vegetáció csodálattal töltsön el minket, számunkra a növényvilág a Flóra, élőlény.
Prózák
Fodor Ágnes

Vegetáló vegetáció

Korlátozott életkörülmények és feltételek között létezők összessége. Érvényes emberre, az állatvilágra, minden földiélőlényre. A vegetáció szó továbbá nemfogalom is. Kifejezetten csak a növényvilágra, annak egészére

Teljes bejegyzés »

Harmónia

Hány húrja van a harmóniának? Ha felcsendül ki hallja meg? Hány dalt játszik rajta léted? Ha meghallják, ki érti meg? Hallod-e zengeni másban, felfedve ezernyi

Teljes bejegyzés »