Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek,
mindig kedvesek, mindig vidámak.
Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót,
féltő simogatást, hisz gyerekek.
Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót,
de szerezz nekik boldog éveket.
Gyerekek… lehet, egy kicsit mások,
de érzéseik, álmaik vannak,
vágyaik talán nem valóságok,
melyeket fájó tények takarnak.
Szeresd őket… adj erőt, biztatást,
éljék életüket teljességben,
érezzenek minden szívdobbanást,
mosolyt lássunk… a kerekesszékben.
2017. május 26.
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
