Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután.

Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább.

ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent?

Az apa némán bólint, majd megáll a bejárón.

APA: Indulhatunk?!

Mindenki elfoglalja a megszokott helyét, s kigurulnak a semmibe

Drága kisfiam! Bocsáss meg nekünk!!Nem bírunk így tovább élni. Ha nem megyünk most el talán már pár nap múlva nem lesz senkid. Senki, aki szeret, aki igazán törődik veled! Nagyon kérlek, bocsáss meg! Vagy még egyet tehetnél, szólalj meg! Érted szólalj meg! Úgy, tudod, mint régen, amikor még együtt tudtunk játszani.

A hosszadalmas formaságokon túlesve, mindnyájan meredtek a semmibe. Majd jött egy  újabb fehér köpenyes, megfogta a gyermek kezét, s elvitte. Vitte, vitte határozottan, megmásíthatatlanul tovább, mint aki sose áll meg vele.

Egyikük sem mozdult. Követték, amíg csak lehetett nemcsak a szemükkel.

Mi lesz itt vele? Megértik-e mit szeretne? Hogyan fognak telni a napjai? Otthon mi mindig tud tuk, mit akar! De itt? Itt ki érti meg?

NŐVÉR: Asszonyom! Most már elmehetnek.

Mind a ketten annyira megrettentek a hangtól, hogy belerázkódtak. Lassan elindultak kifelé az autóhoz. Hárman jöttek, ketten mennek. Itt hagyták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket.

Az autó sokáig nem indult. A könnyeik már a földig potyogtak. Otthon üres a lakás, s valószínűleg nagy, nagy csend is lesz sokáig.

Lesz egyáltalán mit csinálni otthon?

Ebben az időben egyesek a standon sütkéreznek. Dolgozni mennek, óvodába, iskolába vannak, vásárolnak De vajon mi van vele azóta?

Hogy hogyan telt el a délután a kocsiban, nem tudni. Csak arra emlékezet, hogy a portás szólt, hogy menjenek ki, mert zárják a kaput.

Csak annyit fogott fel a tényekből, hogy ha most ők meghalnának, akkor senki sem hozná haza látogatóba sem soha. Senki nem szerethetné, úgy ahogy ők szeretik.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van egy kedvenc bögrém

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Álarcos emberek

Álarcos emberek jóságot mímelnek, de szívük kőből, és rózsájuk üvegből. Valójában ők, kik senkit sem szeretnek, csupán hatalomból, pénzből, gyűlöletből cselekednek, hús szívvel nem rendelkeznek.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Énidőm

Idő koldul az ereszek alatt, rongyaiban évszakok zörögnek, mozdulataira némább a holnap, arcát csorba tükörben fésüli meg. Vak peronon várakozik egy másikétól függő hang, leheletnyi

Teljes bejegyzés »

Tűz közelében

Tűz közelében melegség árad, nem ül arcokra szomorú, s bánat. Tisztul a lélek, felszabadulna, rossz élményekből újratanulna.   Fagyott végtagok is kiengednek, mozgathatók, ahogy melegednek.

Teljes bejegyzés »

ARS POETICA

PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA   Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam

Teljes bejegyzés »

Sok mindent

  Sok mindent hagyok örökül neked, ha elmegyek. Előtted csúcsosodnak az érzelem hegyek. Ormait hó fedi majd, fénye vakítja szemed, de oly messze lesz tőled,

Teljes bejegyzés »