Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután.

Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább.

ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent?

Az apa némán bólint, majd megáll a bejárón.

APA: Indulhatunk?!

Mindenki elfoglalja a megszokott helyét, s kigurulnak a semmibe

Drága kisfiam! Bocsáss meg nekünk!!Nem bírunk így tovább élni. Ha nem megyünk most el talán már pár nap múlva nem lesz senkid. Senki, aki szeret, aki igazán törődik veled! Nagyon kérlek, bocsáss meg! Vagy még egyet tehetnél, szólalj meg! Érted szólalj meg! Úgy, tudod, mint régen, amikor még együtt tudtunk játszani.

A hosszadalmas formaságokon túlesve, mindnyájan meredtek a semmibe. Majd jött egy  újabb fehér köpenyes, megfogta a gyermek kezét, s elvitte. Vitte, vitte határozottan, megmásíthatatlanul tovább, mint aki sose áll meg vele.

Egyikük sem mozdult. Követték, amíg csak lehetett nemcsak a szemükkel.

Mi lesz itt vele? Megértik-e mit szeretne? Hogyan fognak telni a napjai? Otthon mi mindig tud tuk, mit akar! De itt? Itt ki érti meg?

NŐVÉR: Asszonyom! Most már elmehetnek.

Mind a ketten annyira megrettentek a hangtól, hogy belerázkódtak. Lassan elindultak kifelé az autóhoz. Hárman jöttek, ketten mennek. Itt hagyták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket.

Az autó sokáig nem indult. A könnyeik már a földig potyogtak. Otthon üres a lakás, s valószínűleg nagy, nagy csend is lesz sokáig.

Lesz egyáltalán mit csinálni otthon?

Ebben az időben egyesek a standon sütkéreznek. Dolgozni mennek, óvodába, iskolába vannak, vásárolnak De vajon mi van vele azóta?

Hogy hogyan telt el a délután a kocsiban, nem tudni. Csak arra emlékezet, hogy a portás szólt, hogy menjenek ki, mert zárják a kaput.

Csak annyit fogott fel a tényekből, hogy ha most ők meghalnának, akkor senki sem hozná haza látogatóba sem soha. Senki nem szerethetné, úgy ahogy ők szeretik.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »