Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután.

Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább.

ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent?

Az apa némán bólint, majd megáll a bejárón.

APA: Indulhatunk?!

Mindenki elfoglalja a megszokott helyét, s kigurulnak a semmibe

Drága kisfiam! Bocsáss meg nekünk!!Nem bírunk így tovább élni. Ha nem megyünk most el talán már pár nap múlva nem lesz senkid. Senki, aki szeret, aki igazán törődik veled! Nagyon kérlek, bocsáss meg! Vagy még egyet tehetnél, szólalj meg! Érted szólalj meg! Úgy, tudod, mint régen, amikor még együtt tudtunk játszani.

A hosszadalmas formaságokon túlesve, mindnyájan meredtek a semmibe. Majd jött egy  újabb fehér köpenyes, megfogta a gyermek kezét, s elvitte. Vitte, vitte határozottan, megmásíthatatlanul tovább, mint aki sose áll meg vele.

Egyikük sem mozdult. Követték, amíg csak lehetett nemcsak a szemükkel.

Mi lesz itt vele? Megértik-e mit szeretne? Hogyan fognak telni a napjai? Otthon mi mindig tud tuk, mit akar! De itt? Itt ki érti meg?

NŐVÉR: Asszonyom! Most már elmehetnek.

Mind a ketten annyira megrettentek a hangtól, hogy belerázkódtak. Lassan elindultak kifelé az autóhoz. Hárman jöttek, ketten mennek. Itt hagyták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket.

Az autó sokáig nem indult. A könnyeik már a földig potyogtak. Otthon üres a lakás, s valószínűleg nagy, nagy csend is lesz sokáig.

Lesz egyáltalán mit csinálni otthon?

Ebben az időben egyesek a standon sütkéreznek. Dolgozni mennek, óvodába, iskolába vannak, vásárolnak De vajon mi van vele azóta?

Hogy hogyan telt el a délután a kocsiban, nem tudni. Csak arra emlékezet, hogy a portás szólt, hogy menjenek ki, mert zárják a kaput.

Csak annyit fogott fel a tényekből, hogy ha most ők meghalnának, akkor senki sem hozná haza látogatóba sem soha. Senki nem szerethetné, úgy ahogy ők szeretik.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »