Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután.

Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább.

ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent?

Az apa némán bólint, majd megáll a bejárón.

APA: Indulhatunk?!

Mindenki elfoglalja a megszokott helyét, s kigurulnak a semmibe

Drága kisfiam! Bocsáss meg nekünk!!Nem bírunk így tovább élni. Ha nem megyünk most el talán már pár nap múlva nem lesz senkid. Senki, aki szeret, aki igazán törődik veled! Nagyon kérlek, bocsáss meg! Vagy még egyet tehetnél, szólalj meg! Érted szólalj meg! Úgy, tudod, mint régen, amikor még együtt tudtunk játszani.

A hosszadalmas formaságokon túlesve, mindnyájan meredtek a semmibe. Majd jött egy  újabb fehér köpenyes, megfogta a gyermek kezét, s elvitte. Vitte, vitte határozottan, megmásíthatatlanul tovább, mint aki sose áll meg vele.

Egyikük sem mozdult. Követték, amíg csak lehetett nemcsak a szemükkel.

Mi lesz itt vele? Megértik-e mit szeretne? Hogyan fognak telni a napjai? Otthon mi mindig tud tuk, mit akar! De itt? Itt ki érti meg?

NŐVÉR: Asszonyom! Most már elmehetnek.

Mind a ketten annyira megrettentek a hangtól, hogy belerázkódtak. Lassan elindultak kifelé az autóhoz. Hárman jöttek, ketten mennek. Itt hagyták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket.

Az autó sokáig nem indult. A könnyeik már a földig potyogtak. Otthon üres a lakás, s valószínűleg nagy, nagy csend is lesz sokáig.

Lesz egyáltalán mit csinálni otthon?

Ebben az időben egyesek a standon sütkéreznek. Dolgozni mennek, óvodába, iskolába vannak, vásárolnak De vajon mi van vele azóta?

Hogy hogyan telt el a délután a kocsiban, nem tudni. Csak arra emlékezet, hogy a portás szólt, hogy menjenek ki, mert zárják a kaput.

Csak annyit fogott fel a tényekből, hogy ha most ők meghalnának, akkor senki sem hozná haza látogatóba sem soha. Senki nem szerethetné, úgy ahogy ők szeretik.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »