Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék.

Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat.

ANYA: Petikéért jöttünk.

Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál is hosszabb az az idő, amíg állnak, várják, hogy a gyermekük megjelenjen átöltöztetve a folyosó végén.

Van idő némán gondolkodni.

Hogyan és miért is kerültünk ide? Mi lesz később? Vagy most akár otthon?

Mind a ketten elmerengve gondolataikban néznek maguk elé, lesve a nyíló ajtóra.

A folyosó hihetetlenül hosszú, majd a kanyar után még egy ugyanilyen szakasz.

Két oldalán kis asztalkák, terítőkkel díszítve, rajtuk cserepes virágok. Majd újabb virágállványok asztalok, terítők, cserepek.

Hol vannak itt a lakók?  Itt biztosan nem lehetnek, mert nincs köztük olyan, aki ezt elviselné. De itt még nem is járhatnak, hiszen számukra ez környezet közel sem mondható megfelelő feltéteknek. (Bár ezt szerencsére kevesen tudják)

Ez a döbbenetes felfedezés teljesen kikészítette. Hiszen azért hozták ide gyermeküket, hogy a legmegfelelőbb körülmények között töltse napjait.

Az ajtó még mindig nem nyílott. Ennyi idő alatt tíz gyermeket is át lehet öltöztetni, főleg egy szakembernek..

Szóval ez a virágos folyosó nekünk szól, szülőknek Azt hiszik ettől más lesz az életünk? Jobban tetszik az intézet, Többre tudjuk, értékelni a munkájukat, mert szép a folyosó!

Persze a kedves „érzelmileg nem érintett emberek” így képzelik. Jó is , az, ha nincs probléma. De amikor a gyermekein mozgásterének csökkentéséről van szó, amikor a folyosó rendben tartásának ideje az ők ápolási, törődési idejét csorbítja meg. akkor melyik szülőnek kedvesek a virágok, a terítők…

Vagy talán úgy gondolják, hogy mi már rá se jövünk erre?

NŐVÉR: Meghoztam Petikét, jó hétvégét kívánok önöknek!

Ekkorra már érezte, hogy valami elindult megint a lelkében. Az előzőleg ellesett pillanatokat még le tudta eddig nyomni a saját torkán. A szúnyoghálót a rácsos ágy rúdjai helyettesítik, oszlophoz rögzített büntetés. Hosszú ujjú ing vége bekötve. Na, és az udvar, ahonnan hiányoznak a fák, hogy a tűző napsütésben kicsit hűsölni lehessen.

Tudjuk, hogy más módszereket kell alkalmazni itt, mint egészséges gyermekek körében.

De csak annyira mást, amennyire szükség van, s nem a szülők megvezetésével, elkápráztatásával.

Az újabb trauma fájdalma nem csökkent továbbra sem. Nem tértek vissza többé ide.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »

Hiányoddal élni

Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.

Teljes bejegyzés »

Ablakmadár, novella

Ablakmadár (Megjelent a Remittenda c. könyvemben) Mint író, már semmin nem csodálkozom. Nem, különösen elmém szüleményein nem. Én így látom a dolgokat, így múlatom az

Teljes bejegyzés »