Eljött ez a nap is, melyet annyira vártam,
Magamat Neked aranytálcán kínáltam.
Felragyogott lelkemnek fényessége,
Ez lesz szerelmünk igaz ékessége.
Szívem hangosan dobog, orgonára várva,
Megszólal a dal, remeg kezem-lábam.
Édesapámba jól belekarolok,
A templom ajtaján szépen betoppanok.
Harangének zengi üdvünket,
Elengedjük könnyes arcú szülőnket,
Együtt lépünk tovább az oltárhoz,
Hol jóatyánk minket megáldoz.
Szívünket elönti a tiszta szeretet,
Ilyen kegyelmet máshol nem lelek.
Kezet kötünk, gyűrűt húzunk,
Szent keresztnél igent mondunk.
Templom kapu nyílik már,
Odakint fényesség vár.
Kezdődik a közös élet,
Mely csak boldogan érhet véget.
Author: Kőnig Eszter
Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...
Egy válasz
Kedves Eszter!
Amikor én nősültem, hasonlókat éreztem – bár nem írtam meg ilyen szép versben! Nagyon tetszik! 🙂
Üdvözlettel: Misi