Fáj

Fáj, nem is tudhatod mennyire.

A  tehetetlenség a lelkemet marcangolja,

tenném, de nem jutok semmire.

A  fájdalom reményt is elűzi.

Várok, kérdezek, remélek.

Nézem üres szemmel, hogy telik az idő.

Tudom, ezzel semmire se megyek.

Látom mennyire szenved ő.

Kik ott belül, magukban élnek,

jobb kinti sorsot nem remélhetnek.

Szűk világ jutott számukra,

nincs kinti valóság, csoda.

Fáj, hogy nem mutathatom meg a világot,

erdőket, hegyeket, tengereket.

Nem hozhatok le  csillagot,

neki ezzel örömet nem adhatok.

Fáj, hogy ölelésem nélkül él,

nem tudok mit innen adni én.

pedig odaadnék bármit,

csak legyen neki valódi ajándék.

A kín fodrozza, borzolja lelkem,

merevnek, hidegnek kell lennem,

mert, ha összeroppanok,

ki szereti majd helyettem?

Eleven tekintete szemembe mered,

úgy érzem  ő látja lelkemet.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »