Edit Szabó : Miskolc volt régen…
Rap
Emlékszem régen Miskolc volt nékem
hol megszülettem,bár sose éltem,
hetvenes évek,vendég lehettem,
hamar jött végzet beléd szerettem,
keltett a reggel vonattal mentem
lelkes sereggel ittuk a város zaját.
Egy volt az utunk, együtt tanultunk
közgáz a mi iskolánk,voltunk és vagyunk
indult a napunk csapatos a vonulás,
fő utca széles,elfoglalt minket a zsibongás,
Miskolc volt nékem akkor a tágas nagyvilág,
hittem én abban,mindenem ott van,a boldogság
enyém lehetne ,kitágul a látóhatár,
fénylik nagysága sarkokon cukrászda vár.
Egy volt az utunk együtt vonultunk a fagyit nyalva,
várt minket lentebb a Tiszai,miénk egy kupé
szülinapoztunk,meg is kóstoltuk felnőttek italát,
rövidebb-hosszabb a távolság, hamar van a leszállás.
Véget ért négy év éretté tettél felnőtt az új nemzedék,
végső a bucsú készülve éltem, nővé cseperedtem
Miskolc volt az elindulás !
Életem része te voltál Miskolc, utcáid jártam
bolondul vártam befogadsz bátran
túl hamar jött a kiábrándulás,
felnőtté lettem idegen egyben oly nagy a magány,
messziről nézlek néha még érzek nosztalgiát,
bejárok hozzád belváros zaját nem bírom soká,
Emlékszem régen Miskolc volt nékem a boldogság !
Bőcs,2018.04.02.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
