Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem.

Kicsengettek.
A nyári vakáció kezdetét veszi.
Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján
Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján
Az emlékek szárnyán lassan messze járok
Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom
Drága szüleim kezét fogva az országot járom
Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel
Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel
A politika a családot is békéjéből kirepitette
Mig megpihenni hagyta az ország szivében
Hol észre sem vettem,: tündérkeretbe kerültem
Itt a virágkoszorú közepén tündérlányra leltem
Kislány volt még mikor megismertem
Ám akkor már megdobogtatta szívem
A zene szeretete .lerázta rólam a politika porát
Tanulmányaim növelték a tündérkert hangulatát
Robogott velem az idő,a sors fogta kezem
A tündérlány iránti vágyam betöltötte szívem
A szülők áldott gondoskodása bearanyozta frigyúnk
A teljes boldogságot jelentette megszületett gyermekünk
Pályám során bárhová vitt a változó világ
Tündérkertben éltem életem
Mindezt drága feleségemnek köszönhetem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »