Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem.

Kicsengettek.
A nyári vakáció kezdetét veszi.
Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján
Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján
Az emlékek szárnyán lassan messze járok
Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom
Drága szüleim kezét fogva az országot járom
Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel
Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel
A politika a családot is békéjéből kirepitette
Mig megpihenni hagyta az ország szivében
Hol észre sem vettem,: tündérkeretbe kerültem
Itt a virágkoszorú közepén tündérlányra leltem
Kislány volt még mikor megismertem
Ám akkor már megdobogtatta szívem
A zene szeretete .lerázta rólam a politika porát
Tanulmányaim növelték a tündérkert hangulatát
Robogott velem az idő,a sors fogta kezem
A tündérlány iránti vágyam betöltötte szívem
A szülők áldott gondoskodása bearanyozta frigyúnk
A teljes boldogságot jelentette megszületett gyermekünk
Pályám során bárhová vitt a változó világ
Tündérkertben éltem életem
Mindezt drága feleségemnek köszönhetem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »