Jegesmedve

Havas-jeges, messzi tájon:

Alaszkában élt egy medve.

Régen fekete szőrmét hordott,

De azt egy erős mosópor kifehérítette.

 

Tehát havas-jeges, messzi tájon

Lakott a hófehér medve,

És egy havas-jeges esti órán

Beszélgetni támadt kedve.

 

Havas-jeges kunyhójától

Nem messze lakott a fóka,

Csak annyi volt a baj,

Hogy a fóka nem tudott róla.

 

És sajnos a fókák,

Ha meglátnak egy medvét,

Az a beszélgetéstől

Mindnek elveszi a kedvét.

 

Így hát kedves jegesmedvénk

A fókával nem állt szóba,

És társaság híján inkább

Lehajtotta nagy fejét a hóba.

 

Igen ám, de meglepetésére

Éppen abban a pillanatban

Egy rikoltozó sirálycsapat

Száguldott feléje.

 

Lába elé szálltak,

Beszélgetni kezdtek,

Egymás szavába vágtak,

És jó sok halat ettek.

 

Megvitatták a politikát,

Mert ahhoz nagyon értettek.

Megemlítették a globális felmelegedést,

Majd továbbreppentek.

 

A medve meg a fókára gondolt,

Akivel nem állhatott szóba,

És társaság híján ismét

Lehajtotta nagy fejét a hóba.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 21 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »