Edit Szabó : Postás bácsi volt
Emlékszem még gyermekkorból,
levél nem jött olyan sokszor,
esemény volt postás jötte,
asszonynépnek volt öröme.
Postás bácsi, vállán táska,
bírja-e még az ő háta,
keresi a címzetteket,
viszi nékik a levelet.
Örül ám a falu népe,
körül állja, mi van benne,
az asszonyok kíváncsiak,
tudni akarnak titkokat.
Mert az öreg falut járja,
bekopogtat oly sok házba,
beszélgetnek sok mindenről,
kényes kérdés is elő jő.
Postás bácsi jókat hallgat,
bajuszába mosoly ragad,
elvégzi a feladatát,
híven szolgálja a hazát.
Bőcs,2018.09.28.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
6 válasz
Egészen az utolsó versszakig meseszerű. A végén “megkomolyodik”, újra kell olvasnunk mindent.
Köszönöm, Péter. Magam is így voltam vele, a megírt versem többször átolvastam, ám bizony én meg is éltem !
Kedves Edit!
A versed olvasása felidézett bennem is egy emléket. A mi falunkban is volt egy öreg postás Pali bácsi, aki mindenkiről tudott mindent, de nem volt “hírharang”… mindenki megosztotta vele gondját és baját, mert legalább valaki meghallgatta. Valóban az öreg is jókat mosolygott a nemlétező bajusza alatt. Szeretettel gratulálok a versedhez.
Köszönöm szépen Gábor, örülök, hogy emléket idézhettem fel !!
Kedves Edit!
Szeretettel jártam náld, örömmel olvastam versedet. Gratulálok hozzá!
Szép napot kívánok neked és további jó alkotó munkát!
Nagyon szépen köszönöm !