Rózsa Iván: F-árasztó tört-énetek
1. A mindig jót akaró főnököd jó takarót adott neked az aluljáróban, miután kirúgott a munkahelyedről…
2. A jótevőd meghívott egy vendéglőbe: jót enni és jót évődni. Jót evő lévén elfogadtad a meghívást!
3. A vak Aróval hajtott fel a járdaszigetre. Az ott lévők szétrebbentek, s hangosan „vakaróztak”…
4. Lao-ce jól meggazdagodott a TAO-pénzből…
5. A tehetős tehet őséről: lehet, hogy tőle örökölte a vagyonát…
6. Tán Zoltán? Fázol tán? Pofázol tán?
7. Megtört énetek – egyéb történetek kiindulópontja…
8. Közös magyar-szovjet hadgyakorlaton hangozhatott el annak idején: „Fára! Sztó!”
9. Hardverem ellenkezik velem, pedig keményen verem…
10. Már a tűn is dér csillant ott, amikor egy tündér őszből újra nyarat villantott…
11. „Mennyi a libanyak ára?” – kérdezték a nagyothalló kofát. Mire ő: „Micsoda? Ár? Nyak? Milyen árnyak?”
12. Miután degeszre tömte a zsebét a párt, megváltoztatta a nevét Fidegeszre!
13. A tökös üstökös üstökön vágott egy kisbolygót…
14. Kimondott egy nevet: s nevetni kezdett!
15. Azt mondta az ökör a körtének. „Az ökör te vagy!”
16. Az uborka így hízelgett a barátjának: „Cuki ez az új cukkini barátnőd!”
17. A padlizsán hölgy felsóhajtott: „Ez a pali zsánerem”
18. „Még egy ilyen szójáték: és szóját kapsz, nem húst, mint rég!” – szólalt meg a nejem…
19. Miután felszeletelték, s megfőzték paradicsomos káposztának, a káposzta így ébredt a túlvilágon: „Úgy érzem magam, mint a Paradicsomban!”
20. „Szeretve szerelem, illetve szerelve szeretem őt!” – közölte a szerelő a gépkocsi tulajdonosával.
21. Szavannában vaklárma a sivatag; Havannában szambára ring a tag…
22. Ne csodálkozz a hedonistán; a neve: Hedon István!
23. Pletykál a maracuja: „Nem valami magas Mara IQ-ja!”
24. Egész-ség bátorság nélkül fél-elem…
25. „Örülök, hogy Ön az új orvosom!” – mondta az őrült és örült.
26. Délutánra kiderült, hogy az ég beborult…
27. „Ne káromkodj!” – szólt rá az apa a fiára. Mire a fiú. „De apa, német órán éppen a hordónál tartunk!”
28. „Nem is voltál olyan rossz elnök!” – dicsérte meg a férjét Mrs. Obama, s barackot nyomott a kobakjára.
29. „Mikor elutazol Amerikába, gondolj mindig Marikára!” – intette vejét az anyós.
30. Megszólalt egy magyar nő, egy másik turistacsoportot meglátván a Niagara-vízesésnél: „Ni, a Gara család!”
31. Massachussets állam legmagasabb pontja 1063 méter. Innen aztán messze csúszhatsz!
32. Az apacs törzsfőnök kilépett a sátrából, elé jött a kutyája, s pacsiztak.
33. „Hol van már a tavalyi hó!” – kesergett a navahó.
34. „Hahó, navahó!” – kiáltott át a szomszéd rezervátumból az apacs.
35. „A gyorshajtás bizony blama, ez már itt Alabama!” – s megbüntette a sofőrt a rendőrjárőr.
36. „Pompás hely ez a Pompeii!”- mutatta be az új lakást családjának az ifjú Marcus, nem sejtvén a jövőt…
37. „Mennyi lehet itt a szulfát ára?” – kevés, hisz közelben Solfatara…
38. „Hazatértem!” – nézett körül az örök városban a roma csávó, pedig Kaposvár mellől érkezett, s a Róma-hegyre is csak ácsingózott eddig…
39. „Mi Velencére úgy járunk, mint más a Duna-partra!” – dicsekedett a székesfehérvári utas a vonatban.
40. „Speciel La Spezia sem csúnya!” – válaszolta az olasz turista.
41. „Nincsen semmi hadova, nekem a világ központja Padova!” – emígy a társa.
42. „Nincs a világnak annyi pénze, amennyit ér Firenze! – replikázott a harmadik.
43. „Mi járna ezért nekem Kínában?!” – vigasztalta magát a sitten a rab kínjában.
44. „Még jó, hogy nem Észak-Koreában születtem!” – nyugodott meg Chick Corea.
45. „Ez bizony már ippon!” – állapította meg a kis nippon.
46. „Mi az a haiku? Valami tehén?” – kérdezte a német kisfiú a papájától.
47. „Remélem, nem úgy végzem, ahogy a nevem sugallja!” – jegyezte meg harapósan Kiri Te Kanawa.
48. Meghalt rég Japán utolsó szamurája, immár por és hamu rája.
49. „Apa, Indiában indiánok élnek?” „Dehogy kisfiam, Rómában sem románok!” (Bár most már mennyien… Ki tudja?)
50. Na, de Marina di Massa! Odáig nem jut el a massza!
51. Voltunk már Kotoribában, utazzunk most egy öbölbe! Hogy melyikbe? Hát a Kotoriba!
52. Ahogy Mata Hari nem tévesztendő össze Harakirivel, úgy Budapest sem Bukaresttel! Vagy Pécs Béccsel! Vonaton főképp nem…
53. Vagy a gomolyfelhő a gomolyatúróval vagy a molylepkével! Vagy a tohonya se a tarhonyával…
54. Ez lenne a narancssárga álom?! Szegény Tangerine Dream… Edgar Froese forog tán a sírjában… (No, nem a zene miatt…) Egy vigasztalja: a mandarin nem narancs!
55. Tébécé, téesz – régi betegségek. Narancssárgaság, narancssárgaláz – mostaniak. Azért a holland focicsapat Oranje marad!
56. A végén már „forr a dalom”: mikor lesz újra forradalom?
Budakalász, 2018. szeptember 21-22.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
