Száműzöttként
Keresztül-kasul járom naponta a várost
Talán csupán a napi betevőmért?
Vagy valamitől űzve : száműzöttként?
A zsúfolt városban már nem is szívom,
Hanem nyelem a szennyezett levegőt
Kényszerből, vagy szolidaritásból
Pedig már régen kiűztem álmaimból
A hajnali ébredést,s a tétlenkedést
Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít
Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon
Végig éltem lelketlen évtizedeket
S most lélekgyalázó éveket élünk
A múltba néha betévedt a szolidaritás
A kollegalitás a másikra gondolás
Ma az önzés, az erőszakolt előbbre jutás
Kirekeszti életünkből a társ-utazást
Beteg szemeimmel rovom hosszú utamat
Feledve fáradtságom,s dolgos múltamat
Erőszakolt kapcsolatfelvétellel, erővel
Eltávolittattak közeli munkahelyemről
Maradék napomon hamis szeretetből
Öleléssel üdvözölnek jókívánságokkal
Járhatom tovább utamat lassan vándorbottal
Főnököm közömbösségét korával magyarázom
Az igazgatóságot nem ismerem,sohasem látom
Blokkolással figyelik munkaidőm betartását
Csak számítógéppel közlik munkám kritikáját
Megfeledkezve arról, hogy az orvos is ember
Ki nemcsak testből áll, tele lehet érzelemmel.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: