Agyagot készít elő édesanyja,
Áztatja, majd utána jól átgyúrja.
Befűt apa, a kemencébe végül.
Cilike tányért korongozni készül.
Csipetnyi agyagot tesz a korongra,
Délidőre készen, gyűlik halomba.
Egy- két látogató betéved a házba,
Érdeklődve kérdik – hogy készül a tálca?
Figyelj! Mutatja, hogy gyúrja a masszát.
Gombócból készít nekik pici macskát.
Gyerekek bámulják a lábak táncát,
Hóvirág díszíti a kerek tálkát.
Ismerős mozdulat, keze mily serény
Írókával szépül leveses edény.
Jutalmul gyúrhatsz magadnak egy bárányt.
Kemence ajtaján tűz a szivárvány.
Lánykám formázza, amíg el nem fárad,
Lyukacsos, csipkés, csodás torta tálat.
Mosolyog a napfény, csipke és zárvány,
Nincsen ettől szebb! Csodálatos látvány.
Nyoszolyólány kezébe való tálka.
Olyan, mint egy kinyíló rózsafácska.
Óarany színű rajta a virága,
Ölelésre lendül rózsafa ága.
Őseink szerint, Isteni mesterség,
Párunkat sárból gyúrta az Istenség.
Rajzol a kéz, vajon ebből mi lehet?
Sárkány repül fenn a fellegek felett?
Szikkad a kerámia, s amikor kész,
Tulipánt pingál rá a két ügyes kéz.
Tyű, milyen görbén áll e bögre füle!
Uccu, próbáld újra, hogy sikerül-e.
Új kancsó készül rajta már a neved.
Üdítő látvány, megcsodálja szemed.
Űzött vadkant tálra fest, ügyes kezed.
Végül mindegyik kemencébe mehet.
Western öv apán, s kemencét üríti.
X lábú székre a kész csuprot leteszi.
Zárunk, hiszen kész a sok cserép csoda,
Zsíros kenyér lesz a mai vacsora.
Author: Fazekasné Szabján Erika
Fazekasné Szabján Erika az Irodalmi Rádió szerzője Kisgyermekként azt mondták rám, hogy nagy a fantáziám, ennek ellenére nem kedveltem az irodalmat. Ma is leginkább reál beállítottságú embernek tartanak. A mesék birodalmában szerettem élni, de az élet nem ezt várta el tőlem. Igazság érzetem miatti lázadásaim sem tanáraimnak és későbbi munkahelyi vezetőimnek nem nyerte el a tetszését. Középiskolás koromban kaptam rá az olvasásra (persze sosem a kötelezőket olvastam) és akkori barátnőmmel hosszú történeteket írtunk az eljövendő életünkről. Első versemet 2011. 01. 24-én írtam. Barátaim tanácsára leültem és vártam az ihletet (Dalnokot), mely hamarosan meg is látogatott és a mai napig velem van. Írok, ha jó a kedvem, ha szomorú vagy mérges vagyok. Ha felbukkan egy kósza gondolat, egy ötlet egy érzés, egy zene, vagy egy kép, leülök és írok. Mindegy hol, mikor, hány sor, mennyi idő alatt jön létre, de előbb utóbb a vers összeáll és szeretettel veszem körül, mint engem a családom. Legodaadóbb menedzserem az édesanyám, aki folyamatosan olvastatja barátnőivel verseimet, de szigorúan csak olvashatják. Tudom, hogy velem elfogult, de mégis adok a véleményére. Sokat szoktam unokáimmal rímeket faragni. Számomra a család mindig az első és mottónk: „A családra mindig számíthatsz”. Vannak dolgok, melyek végig kísérik életem minden napját. Ilyen...