Fekete a disznó

A közelmúltban  egy „disznó” témában meghirdetett pályázaton ez a vers-szerűség tellett tőlem:

Fekete a disznó

 

Egyszer régen, nagyon régen

disznót vágtunk a pincében.

Nem volt ez akkor nagy csoda,

és  beszolgáltatás az oka.

Mert ha disznód úgy levágod,

hogy nagy részét le nem adod,

börtönbe mégy, mert a szervek

népellenségnek neveznek.

„Hatalommal gyün a bíró,

nem nézi, hogy hány a síró…” x

Ezt nem csak a nóta mondja,

nagyapád még halkan súgja:

így volt lányom nem túl régen,

tanúm rá  a hold az égen.

Kamrába csaltuk a mázsást,  xx

ott evett  répát és csávást.

A malac így el nem szaladt,

a titok meg  titok maradt.

És hogy ne hallják a vágást,

vödröt vertünk, lármát csaptunk,

nem pörzsöltünk, kopasztottunk.

Teknőben forráztuk az ártányt,

pincében töltöttünk hurkát,

kéményben füstöltünk sonkát.

Nem hívhattunk sógort, s komát

mert ki tudja ki besúgó,

ki az irigy, az áruló?

De ahogy az este eljött,

sok éhes száj betömődött.

Tort ültünk szegény malacon,

jól esett az nekünk nagyon!

Bár a vágás fekete volt,

fő, hogy senki meg nem lakolt.

Most a kandallónál ülünk,

és a múlton eltűnődünk:

szomszéd szomszédot jelentett?

Magára vett ilyen terhet?

Élni akart, mit tehetett:

ember embernek  farkasa, xxx

s nem korgott az üres hasa.

Magyarázat:

x kortesdal a kossuthi időkből

xx kisebb súlyú vágnivaló disznó népies elnevezése

xxx régi magyar szólás vagy közmondás

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Halotti tor

Rózsa Iván: Halotti tor „Kit feszítsünk ma keresztre? Hol egy újabb, szent ember?!” „Együk aztán magunk degeszre! A nép lázadni úgysem mer…” Budakalász, 2024. július

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

egyéjszakás hirdetés…

(kroki) mindenkinek van családja, akinek nincs, van barátja.   se családja, se barátja? maradjon itt éjszakára…   akinek nincs ehhez kedve, tegyen úgy, mint mégis

Teljes bejegyzés »

Hogyan kell elköszönni

Hogyan kell elköszönni Egyed-Husti Boglárka verse   Anyu hogyan kell elköszönni? Csendben, édesem.   Anyu hogyaan kell elköszönni? Méltósággal, drágám.   Anyu hogyan kell elköszönni?

Teljes bejegyzés »