Fekete a disznó

A közelmúltban  egy „disznó” témában meghirdetett pályázaton ez a vers-szerűség tellett tőlem:

Fekete a disznó

 

Egyszer régen, nagyon régen

disznót vágtunk a pincében.

Nem volt ez akkor nagy csoda,

és  beszolgáltatás az oka.

Mert ha disznód úgy levágod,

hogy nagy részét le nem adod,

börtönbe mégy, mert a szervek

népellenségnek neveznek.

„Hatalommal gyün a bíró,

nem nézi, hogy hány a síró…” x

Ezt nem csak a nóta mondja,

nagyapád még halkan súgja:

így volt lányom nem túl régen,

tanúm rá  a hold az égen.

Kamrába csaltuk a mázsást,  xx

ott evett  répát és csávást.

A malac így el nem szaladt,

a titok meg  titok maradt.

És hogy ne hallják a vágást,

vödröt vertünk, lármát csaptunk,

nem pörzsöltünk, kopasztottunk.

Teknőben forráztuk az ártányt,

pincében töltöttünk hurkát,

kéményben füstöltünk sonkát.

Nem hívhattunk sógort, s komát

mert ki tudja ki besúgó,

ki az irigy, az áruló?

De ahogy az este eljött,

sok éhes száj betömődött.

Tort ültünk szegény malacon,

jól esett az nekünk nagyon!

Bár a vágás fekete volt,

fő, hogy senki meg nem lakolt.

Most a kandallónál ülünk,

és a múlton eltűnődünk:

szomszéd szomszédot jelentett?

Magára vett ilyen terhet?

Élni akart, mit tehetett:

ember embernek  farkasa, xxx

s nem korgott az üres hasa.

Magyarázat:

x kortesdal a kossuthi időkből

xx kisebb súlyú vágnivaló disznó népies elnevezése

xxx régi magyar szólás vagy közmondás

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tisztalapot kér a szív

Tisztalapot kér a szív Tisztalapot kér a szívem, nem csillogót – csak igazat. Hol nem vádol múltak súlya, s nem szólnak rám haragosak. Oly sokáig

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Korfu I., Korfu II.

„tengeres szösszenetek”       Korfu I.   citrom, zsálya rozmaring olajfákkal felvidít fenyőliget smaragd csoda nyakba omló virágpompa sziklák, völgyek dűnék halma Pantokrátor nagy hatalma

Teljes bejegyzés »

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,

Teljes bejegyzés »

Egy tánc

Egy tánc. Ott volt az a tánc, ahol lehettél volna te, s lehettem volna én. A tánc. Mi közös ritmusát járta volna, annak mi köztünk

Teljes bejegyzés »