Ha mellettem lennél!

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék!

Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát.

Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál.

Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna,

ha valami megzavarná álmodat.

Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint

akkor, mikor a Nap a magasban jár.

Vagy nem olyat, mint mikor munka közben tekinteted nem a jelenben botorkál.

Nem nyomasztaná a sok gond, a büszkeség, semmi harag vagy indulat egyetlen változata sem,

csak az ártatlan nyugalom árasztaná el vonásaidat és pihenne csendesen.

Hozzád érni nem mernék, hogy fel ne ébresszelek, de gondolatban végigsimítanék az egész testeden.

Először a hátadon, mely oly sok ember gondját cipelte már.

Aztán erős, izmos karodat simogatnám, mely annyiszor óvott védett és

segített engem sok-sok félelmen és bajon át.

Majd tenyerem a fejed felé csúsztatnám, beletúrnék jó szagú, őszülő hajadba.

Türelmet szugerálnék bele, és nyugalmat, hogy nappal könnyebben vedd az akadályokat.

Mert érezném, hogy mennyi gond kavarog ott belül, s átadnám neked minden erőmet, hogy ne

legyenek a napjaidban nyughatatlan percek!

Aztán homlokodra forró csókot lehelnék, hogy tudd, mennyire nagyon szeretlek!

Majd óvatosan, hogy még a levegő se mozdulna, kilopóznék mellőled, s hagynám, hogy

a múló percek még tovább álomföldre vigyenek. Talán könnyebb lenne úgy a napod, ha

a fáradt tegnapot kipihenheted.

Gyorsan felöltöznék, megmosakodnék, kicsit szebbé varázsolnám elnyűtt fizimiskámat,

majd bekapcsolnám a kávégépet, mivel tudnám, hogy úgyis jönnél utánam, mert megéreznéd rögtön,

hogy magadra hagytalak, és nélkülem,  egyedül az ágyban nem éreznéd jól magad.

Te sietnél hozzám, hogy újra velem lehess, mert nem fecsérelnéd el alvással a rohanó perceket,

amit nélkülem kell elvesztegetned.

Kicsit döcögve, nehéz léptekkel jönnél, és szorosan átölelnél, én pedig annyira örülnék neked.

Rád mosolyognék, köréd fonnám hideg kezeimet és füledbe súgnám, hogy:

Jó reggelt szerelmem! Ma megint annyira szeretlek!

Szeretnélek csendben nézni, ahogy szürcsölöd a forró feketét, de én, mint mindig olyankor,

biztos kicsit nagyon bénáznék.

Leejteném a kávéskanalat, ami a barna padlóra érve borzasztóan csörömpölne,

vagy ha bekapcsolnám a tévét, az valami iszonyú hangerővel jönne be.

Én meg nagyon dühös lennék, hogy máskor bezzeg hangja sincs,

te pedig csak nevetnél, hogy még egy ilyen ügyi-fogyi csaj a világon nincs.

De tudnám, hogy ez téged nem zavarna, mert ismernél engem már annyira,

hogy ez vagyok én, aki össze-vissza esetlenkedik néha.

Amíg borotválkoznál és készülnél a napra, én egy szerelmes szívet nevetős szmájlival

küldenék neked a telefonodra.

Mikor munka közben észrevennéd az üzenetemet, mosolyognál egyet és azt gondolnád,

milyen kis hülye, de legalább a tied!

Majd te is küldenél egy kacsintós fejet és mellé írnád, hogy nagyon imádsz és alig várod

az estét, hogy újra a karjaimban lehess!

Ha mellettem lennél, tudom, nagyon boldog lennék!

Minden nap friss ebédet főznék, és várnálak terített asztallal, és izgatottan

nézném a reakciódat, hogy vajon ízlik-e az étel, mit neked készítettem nagy-nagy szeretettel.

Ha elutaznál és már túl soká nem jönnél, folyton csak érted aggódnék.

De nem akarnálak gyakran felhívni, hogy akkor éppen merre jársz, vagy mikor érsz haza,

mert azt hinnéd, hogy nem bízok benned, és ez téged nagyon bántana.

Pedig csak féltenélek, és biztonságban szeretnélek tudni, és nem akarnék mást, csak újra átölelni.

Néha írnál nekem egy rövid mondatot, hogy mindjárt itthon leszel, de akkor meg attól lennék

ideges, hogy vezetés közben írogatsz és nem az útra figyelsz.

Végre meghallanám kulcsod csörömpölését, én rögtön az ajtóban teremnék.

Magamhoz húználak, szorosan ölelnélek, és hogy újra mellettem lennél annak úgy örülnék.

Te fáradt lennél, de nem tennéd meg soha, hogy ne csókolnál forrón szájon és ne

néznél rám mosolyogva.

Karodban tartanál és a fülembe suttognád, hogy egész úton rám gondoltál,

én meg azt motyognám, hogy minden percben hiányoztál.

De te meg sem hallanád, mert hangos szívdobogásom minden szavam túlharsogná.

Elmesélnénk egymásnak, hogy mi történt aznap, de már alig várnánk, hogy a szavak elfogyjanak!

Majd sietve készülnénk, hogy újra elvesszünk egymásban!

Sejtelmes félhomály várna a mi kis szobánkba.

Ölelkezve pihennének lelkeink egymásba fonódva. Olyan boldogok lennénk, mint még soha!

Ha mellettem lennél, tudom, nagyon boldog lennék!

Minden áldott reggel Istennek imát mondanék, hogy téged adott nekem!

Veled akarnám leélni az egész életem!

De te nem vagy mellettem, ezért csak elképzelhetem,

milyen boldog lennék veled, ha te volnál nekem!

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 1

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »