Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia

1.

ha megrezdül a tölgyek koronája
égalja névtelen sugalma lobban
gyűrű kerül az esti holdsugárra
ahová benéz az ősz nagy titokban

ahol kék volt az ég még vasárnap
fények játszottak levélen s a lombban
kis vörösbegy dalolt a láthatárnak
virágmilliók nyíltak nyugalomban

csillagok szelíden égtek az estben
ökörnyálak úsztak a levegőben
álmok sétáltak a tónál kettesben
és rátaláltak egymás kis szívében

2.

sütkéreztek az illatok a fényben
néma tükörbe néztek a poszméhek
lila akácok nyíltak messzeségben
elbúcsúztatták a drága fecskéket

majd behajoltak ablakon az ágak
hulltak a levelek az udvarokon
megjött a szél fázni kezdtek a házak
a pára már megpihent az arcokon

hajnalok rózsaujja átlobogott
szembe ment az áldott búzavetéssel
a kis patak halkan továbbrobogott
holnap nevű álmok nagy gyönyörével

3.

sirálysikoly felelt a szárcsa szóra
sötét felhők alatt lucskos csendben
feketerigó hangol őszi dalra
a gyérült erdőnek szeme se rebben

rövid napot látnak az őszirózsák
halottak napján könnyeznek a kézben
gyertyák ezrei emlékünket ontják
imát emelve az égnek a csendben

gondolatok őszi ámokfutása
visszasírná még a tavaszt szívében
csillagok elképzelt álmában járva
gyermek piheszárnyak szállnak a szélben

4.

medvebundás éj fagyba burkolózik
fenyő hegyek orma hóvihart kerget
esti fényben csilingel hangolódik
novembervég feszül át decembernek

dagadó szél búcsúzik az ősztől
a tétova messzeségek ködében
reménysugár köszön egy üstökösről
igehang száll – végtelenség ölében

gyönyörű volt sodró búcsúnk a nyártól
a szép ősz sem feledteti el velünk
a természet kincse szól boldogságról
záloga lelkünk hite – sorsunk nekünk.

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

53 − = 52

Ne búsuljon az élet

Ne búsuljon értünk a csalfa élet, Adjon még, ezerszer kiküzdött szépet. Lobbantsa fényébe szívünk zugait, Látva lássam apró mozdulataid. Mely múló napjaim símogatása, Minden csóktalanságom

Teljes bejegyzés »

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »