Fazekas Imre Pál: Szép zöldhajú fejét

lángol a fürge levegő
susog a búzatenger
a fénykifőzte világ
hegyiszéllel dicsekszik
míg mezei madaraival
suhan száll repül az idő

arcát a mélybe rejtve
türelmes nyugodt a folyó
szemei a mosott lapos parton
gondolatai mentén
egybeolvadnak a habokkal
a szél-elfújta homokkal

engedelmes medrébe
aranykönnyét ejti a nap
lelke érzi a virágokat
a nappali csillagokat
örök körforgásban
a víz varázsában

csillogó zene dalok szavak koronája
színek szívek lelkek mesék csodatája
a természet szép zöldhajú fejét
az élet előtt lehajtja
éber örökszép testét –
szerelmesen nekünk adja

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Sütő Ágnes

Zéró mezőn

Fekete Árnyékugró vajon a neon-mátrixon merre lép? Ott toporog szegény a közepén s fel sem meri vetni tekintetét. Minden mező fekete vagy fehér és mindegyik

Teljes bejegyzés »

Reptér

Adél leparkolt a reptér elött. Alig talált helyet, a gondolatai folyton elkalandoztak, nehezen koncentrált a vezetésre. Még mindig hezitált, hogyan vonja kérdőre Ákost. Egyáltalán kérdőre

Teljes bejegyzés »

Árnyék a felhőkben

  Jack nadrágját porolgatva feltápászkodott és miután szeme hozzászokott a sötétséghez, óvatosan körülnézett. Egy temetőben ébredt. A tegnapi lövöldözés után nem csodálkozott volna, ha a

Teljes bejegyzés »

Füstbe szakadt szó

Hajnal hamván bomló könnyet suttogó hó üres nyom a vásznon álmokat eltipró   a tántorgó csendben csukva maradt ajtó elfulladó léptű csábító, te rontó –

Teljes bejegyzés »

Fáj

Tűk szurkálják a testet, a hallgatás most reszket. Kávém már csak hideg folt, falon túl a szél sikolt.   Betévedt egy fénypászma, elesett, kis ostoba…

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Tollas-bundás irodalom – pályázati kiírás

Tollas-bundás irodalom az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi állatokról szóló antológiájában való megjelenésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is. Tudnivalók:

Teljes bejegyzés »