Fazekas Imre Pál: Szép zöldhajú fejét

lángol a fürge levegő
susog a búzatenger
a fénykifőzte világ
hegyiszéllel dicsekszik
míg mezei madaraival
suhan száll repül az idő

arcát a mélybe rejtve
türelmes nyugodt a folyó
szemei a mosott lapos parton
gondolatai mentén
egybeolvadnak a habokkal
a szél-elfújta homokkal

engedelmes medrébe
aranykönnyét ejti a nap
lelke érzi a virágokat
a nappali csillagokat
örök körforgásban
a víz varázsában

csillogó zene dalok szavak koronája
színek szívek lelkek mesék csodatája
a természet szép zöldhajú fejét
az élet előtt lehajtja
éber örökszép testét –
szerelmesen nekünk adja

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a sírodnak mesélhetek? Pedig tudnék mesélni sok történetet. Talán még büszke is lennél rám Apukám, Annyi gyümölcs termett az életem fáján.  

Teljes bejegyzés »

Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »