Őszi beköszöntő

Őszi beköszöntő

Érzem, a vérnyomásom felszökött
Kissé szédülök, megbillent a hangulatom
A tegnapi napsütés lassan elporladt
Az ősz harangja bennem is megszólalt

Hogyne szólalt volna meg, hiszen
Deresedő hajam teljesen kifehéredett
Álcázott ráncaim behálózták arcomat
Újra kezdhettem munkás hétköznapjaimat

Már a puszta lét is örömet ád
Abbahagytam perceim számlálását
A zord idő is lassan megbékél bennem
S nem húzódok árnyékba váratlan melegben

Az őszi szél viszi magával szerteszét
Az áhított béke megszentelt olajágát
Akkor nyugszik a lélek, csillapul a természet
S vándorol a bánata néhány fényévet

Ami változatlan:hitem a szeretetben
Hogy majd lehajthatom fejemet békében
Hogy csak hulló csillag leszek az emlékezetben
Akkor majd nyugodtan alhatok Isten tenyerében.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »