Az árnyékvilág koronája

 

Az árnyékvilág koronája

 

 

A hazug, téves és öncélú eszmék,

a különcöket könyörtelenné tették.

 

Néztük az idegen változó világot,

ahol nem értékelték a nyíló virágot.

 

Figyeltük a múló életek magányát,

az eltorzult birodalmak hatalmát.

 

Az árnyékvilágnak szürke az országa,

fejünkre feszült a sötétség koronája.

 

Gyorsan jött váratlan volt, nem fékezett,

nem akartuk, de mégis megérkezett.

 

Fohászkodott minden hívő felekezet,

de a gonosz átok újra bekövetkezett.

 

A sors büntetése most könyörtelen,

sokk és kéz a háttérben, ez embertelen!

 

Nem csókoljuk unokáink piciny fejét,

nem fogjuk gyermekeink remegő kezét.

 

Elérkezett hát az összefogás ideje,

segít minket a hit és szeretet ereje.

 

Közösen taszítjuk le a fekete koronát,

büszkén emeljük elé a hófehér orgonát.

 

A remény vezet majd nyugodt tengeren,

túrázunk a hűs színpompás hegyekben.

 

Együtt napozunk nyáron a forró strandon,

homokvárat építünk gyermekekkel a parton.

 

Átéljük újra az ősz színpompás varázsát,

elűzzük az árnyékvilág kegyetlen magányát.

 

Elvarázsol majd újra a zord rideg tél,

nézzük ahogy havat hord a hideg szél.

 

Önfeledten éljük át újra az ölelést,

Bolygónk Isten adta végtelen örömét.

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A sérült ego

Ez a vers tavaly ősszel született bennem. Az elmúlt néhány hét eseményei felhozták bennem újra ezt a tapasztalatot, amiről a versben írok. Szeretném ezért megosztani veletek, hátha apró kis gondolatmagok születnek meg a hatására. Hiszem, hogy a tudatosság az egyik legnagyobb kulcs az életünkhöz. Az ego létezése szükséges, azonban egy kis szelídítésre szüksége van, hogy ne ő irányítsa az életünket tudattalanul.
Csodaszép napot kívánok!

Teljes bejegyzés »

Lecsuktad

Adorján L. Zoé LECSUKTAD   Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget.   Számodra már nincs se idő, se tér,

Teljes bejegyzés »

Kánikula

Kánikula Gyötör a kánikula, beköszöntött a globális felmelegedés Az emberi természet ezzel szemben a hitványságával a jégkorszakot kereste Az Isten adta és csinosított értékeit egy

Teljes bejegyzés »

Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni. ­ – Kata

Teljes bejegyzés »

Az apróságok szeretete

Az apróságok szeretete Sosem gondoltam volna, hogy az öregkor lenagyobb öröme az unokák érkezése Szinte kicsorbul az ember szíve reszkető kezekkel, hogy kézbe vehesse A

Teljes bejegyzés »