Az árnyékvilág koronája
A hazug, téves és öncélú eszmék,
a különcöket könyörtelenné tették.
Néztük az idegen változó világot,
ahol nem értékelték a nyíló virágot.
Figyeltük a múló életek magányát,
az eltorzult birodalmak hatalmát.
Az árnyékvilágnak szürke az országa,
fejünkre feszült a sötétség koronája.
Gyorsan jött váratlan volt, nem fékezett,
nem akartuk, de mégis megérkezett.
Fohászkodott minden hívő felekezet,
de a gonosz átok újra bekövetkezett.
A sors büntetése most könyörtelen,
sokk és kéz a háttérben, ez embertelen!
Nem csókoljuk unokáink piciny fejét,
nem fogjuk gyermekeink remegő kezét.
Elérkezett hát az összefogás ideje,
segít minket a hit és szeretet ereje.
Közösen taszítjuk le a fekete koronát,
büszkén emeljük elé a hófehér orgonát.
A remény vezet majd nyugodt tengeren,
túrázunk a hűs színpompás hegyekben.
Együtt napozunk nyáron a forró strandon,
homokvárat építünk gyermekekkel a parton.
Átéljük újra az ősz színpompás varázsát,
elűzzük az árnyékvilág kegyetlen magányát.
Elvarázsol majd újra a zord rideg tél,
nézzük ahogy havat hord a hideg szél.
Önfeledten éljük át újra az ölelést,
Bolygónk Isten adta végtelen örömét.
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.
