Köszönet mindenért
Ott állsz a pult mögött hajszolt a tested,
mi csodáljuk a te szorgalmas jó lelked.
A pénztárgép előtt csillognak szemeid,
látjuk hogyan remegnek elfáradt kezeid.
A lábadozás folyosóján aggódva állunk,
a gyógyulást most nagymesterektől várjuk.
Mint a védő őrangyalok lebegtek felénk,
a gondoskodás nyugalmát hozzátok elénk.
Érkezik a jármű, tiszta, hófehér ez a mentő,
száguldunk a hegyről, de már látszik a lejtő.
Kutatva kémlelitek ezt a göröngyös utat,
lázasan kerestek hűs vizű tiszta kutat.
Fehér köpenyben ti adtok most új életet,
köszönjük nektek az eljövendő éveket.
Menteni kell, nektek a tűzben kell állni,
oltani gyorsan, gyakran a vízen is járni.
Idegen erőkkel szemben óvjátok a hazát,
megismerni ki a rossz s ki a jó barát.
Hű védelmezők ti szolgáljátok az országot,
az elismerés hangjai eljutnak hozzátok.
Tudjuk így együtt könnyebb a mi életünk,
köszönjük a sorsnak, hogy veletek élhetünk.
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.