Szép gyermekkor

Szép gyermekkor.
,
Igaz a megállapítás, minél idősebb valaki, annál gyakrabban jut eszébe gyermekkora.
Hivatalos ügyemet intéztem a Városházán, így dolgom végeztével betértem a volt Zárda Iskola kápolnájába. A mellette lévő iskola jelenleg, a város Katolikus Gimnáziuma. A diákok csoportosan jöttek ki az iskola kapuján. Nevetgéltek, viccelődtek, örültek a tanítás végének, hasonlóan, mint annak idején, amikor én is idejártam. Visszaforgattam egy kicsit az idő kerekét és visszafordultam a kápolnába. Az oltár jobb oldalán áll a Jézus szobor. Hogy is volt?
Elsőáldozók voltunk. A II/A osztály a Jézus szoborral szemben, a padsor és fal között sorakozott. Tanítónk: Teodóra nővér. Magas, barna, mosolygós. De tudott, szigorú is lenni. Ha nem írtunk szépen, megkaptuk a körmöst.
Leültem a padba, kb. oda, ahol annak idején álltunk a sorban a többiekkel, hófehér ruhában. Ájtatosan vártuk az elsőáldozást. Ekkor, 70 év távlatából. halkan dúdolni kezdtem az éneket.
„Jézuska, Jézuska, figyelj most reám,
Kis szívem, hű szívem, szeret, igazán.
Szívemet egészen Neked adom,
Szeress, Te is engemet, nagyon, nagyon”
Mire a végére értem, szememből patakzott a könny, mely arcomon végig folyt. Vajon, lemosták ezek a könnyek 70 év vétkeit? Úgy éreztem, igen.
Mikor az utcára kiértem, mosolyogva szólítottam meg egy kislányt, aki éppen az iskola kapuján jött ki. _Ide jársz iskolába? Hányadikos vagy? – Én is idejártam, csak akkor, még apácák tanítottak.
A kislány csodálkozva nézett rám, nem tudta felfogni, miért vagyok olyan „”Boldog”!

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Dràga Erzsèbet.
    Nem kell hozzà 70 èvesnek lenni èn fele annyi idös vagyok 35.Ma reggel nem tudom milyen indíttatàsbòl vagy gondolatbòl az àgyban fekve azt mondtam a fèrjemnek,hogy van egy kedves “jèzuskàs” dal amit mèg a dèdi mamàm tanított. Ès egyszer csak eszembe jutott, elènekeltem neki. Pontosan az törtènt ami önnel,patakokban folytak a könnyeim ès hàlàs voltam ,hogy mèg emlèkeztem magàra az èrzèsre,amikor a dèdimama imàdkozni tanított a kis szobàjàban.
    Ès milyen èrdekes az èlet gyorsan ràkaerestem erre a dalra ès megtalàltam az ön cikkèt. Majd ùjra sírni kezdtem,de mint ön is mondta ezek öröm könnyek voltak. Tovàbbi sok sikert ès boldog hosszù èletet kívànok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »