Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját,

ellopva az évnek erős napsugarát.

Erőtlen fényben fakította a zöldet,

zizegős avarral töri meg a csöndet.

 

Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje,

mintha színével az ősznek tisztelegne.

Aranyló levelét ringatja a szellő,

hódolóan mosolyog hozzá a felhő.

 

A tó hulláma is lendít olykor rajta,

mikor a fejét mélyen a vízbe hajtja,

Olyan, mintha ezernyi arany csillogna,

rá a levélsor hosszasan hunyorogna.

 

A víztükörben pislogva szétolvadnak,

sárga színük virításával biztatnak.

Ne gondoljatok még a tél hidegére,

rátelepszünk az indián nyár keblére!

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Szép…

    Tavaly, a november volt ilyen.

    Legalább is erre felé a Kis-Dunán.

    Felüdülés volt ezt visszaidézni, másvalaki, egy számomra ismeretlen által.

    (Csak sokáig tartott amíg újra megtaláltam ezt a verset.
    Túl gyorsan továbbgördülnek itt a bejegyzések…)

    Köszönet érte!

    S.F.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Cicabújócska

Mici cica a mi cicánk. Ragaszkodik mihozzánk. Hogyha hívom, elszalad, megbújik az ágy alatt. Ott dorombol, miákol, láthatóan hiányol. Most sem lelem, hol lehet? Hívom,

Teljes bejegyzés »

Hazafelé

Óbuda – megannyi eltaposott léptem nyoma flaszterén elszórtan hever. Fakuló emlékek territóriuma, melyen múltbéli emlékjelek, mint szagló állati mirigyek, idézik múltamat. Rég eljárt útjaim megfakult

Teljes bejegyzés »

Büszkeség

Büszkeség   Fiatalságnak manapság, Mindnek megvan a palotája; Inasa és udvari bolondja, Istállója és bástyája.   Mind azt hiszi, hogy elért valamit, Csak azt senki

Teljes bejegyzés »

Bánat morzsák

Szemedre könnyfátylat von a bánat,   hogy a sírás gyógyírként   enyhülést, s feledést hozzon  sajgó sebed fájdalmára,  melyet a keserű csalódás ejtett rajtad.    Még

Teljes bejegyzés »

Fényes

FÉNYES Megérint a jelenlét: Bízz bennem, itt vagyok! Velem van meleg, lélekőrző, gyógyító mosolyod. Szívrebbenésnyi időben: a belső hang-remény. Gyönyörű fáradtság horgonyoz le, színtiszta átlényegülés.

Teljes bejegyzés »

Morze | Széphegyi Patrik

Melletted ülök, tök némán és vakon, Szádból a szíved monológja potyog, Ez életnek tűnő végtelen napon feladtál, mint Morse a táviratot. Mennyi szar verset írok

Teljes bejegyzés »