Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját,

ellopva az évnek erős napsugarát.

Erőtlen fényben fakította a zöldet,

zizegős avarral töri meg a csöndet.

 

Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje,

mintha színével az ősznek tisztelegne.

Aranyló levelét ringatja a szellő,

hódolóan mosolyog hozzá a felhő.

 

A tó hulláma is lendít olykor rajta,

mikor a fejét mélyen a vízbe hajtja,

Olyan, mintha ezernyi arany csillogna,

rá a levélsor hosszasan hunyorogna.

 

A víztükörben pislogva szétolvadnak,

sárga színük virításával biztatnak.

Ne gondoljatok még a tél hidegére,

rátelepszünk az indián nyár keblére!

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Szép…

    Tavaly, a november volt ilyen.

    Legalább is erre felé a Kis-Dunán.

    Felüdülés volt ezt visszaidézni, másvalaki, egy számomra ismeretlen által.

    (Csak sokáig tartott amíg újra megtaláltam ezt a verset.
    Túl gyorsan továbbgördülnek itt a bejegyzések…)

    Köszönet érte!

    S.F.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szőlőfürt

Aranyló napsugár érleli szemeit, Sápadt glóriával vonja körbe az ősz Dúsan termő fürtbe zárt, édes kincseit, S a hajnali köd puha párnájára dől. Mézszínű emlékké

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

A semmi ágán

I.   Ingoványosan süllyedő avarba lépek, csupán arcom fordítom a tűnő fénynek a csendes éjben, a semmi közepén.   Vas-színű égbolton, pontokból szőtt háló, sápadt

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Ha hozzám érsz

A kétségbeesett tömör moraj, mely a mindennapokban itt vigad, huss eltűnik, szempillantás alatt. Megszakad a mélybe nyúló vad fájdalom, hisz’ hűs ajkad érzem ruhátlan vállamon.

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Már nem fáj

MÁR NEM FÁJ Hűs, fehér kéz simítja homlokod, már nem bánt a felébredés. Elporladtak kínban a romok, emlékeidben béke él. Nem fáj, már nem jajongasz,

Teljes bejegyzés »