Szendén sompolygott, színezve a tó partját,
ellopva az évnek erős napsugarát.
Erőtlen fényben fakította a zöldet,
zizegős avarral töri meg a csöndet.
Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje,
mintha színével az ősznek tisztelegne.
Aranyló levelét ringatja a szellő,
hódolóan mosolyog hozzá a felhő.
A tó hulláma is lendít olykor rajta,
mikor a fejét mélyen a vízbe hajtja,
Olyan, mintha ezernyi arany csillogna,
rá a levélsor hosszasan hunyorogna.
A víztükörben pislogva szétolvadnak,
sárga színük virításával biztatnak.
Ne gondoljatok még a tél hidegére,
rátelepszünk az indián nyár keblére!
Author: Buglyó Juliánna
Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.
2 válasz
Szép…
Tavaly, a november volt ilyen.
Legalább is erre felé a Kis-Dunán.
Felüdülés volt ezt visszaidézni, másvalaki, egy számomra ismeretlen által.
(Csak sokáig tartott amíg újra megtaláltam ezt a verset.
Túl gyorsan továbbgördülnek itt a bejegyzések…)
Köszönet érte!
S.F.
Örülök, hogy örömet szrzett. Üdv: J.