Csak látomás / a temetőben

A temető csendje
megidéz egy percre...
Bárcsak itt állhatnánk
egymást átölelve!

Elmondanád nekem,
van-e ott fenn élet,
elmondanád, meddig
vágy` vissza a lélek.

Én is elmondanám,
mennyire hiányzol,
én is elmondanám,
könnyek között, százszor.

Egymásba font kezünk,
s az "örökké" vágya,
erőt adna neked,
s nekem, e világra.

Tudom, csak látomás...
De itt élsz szívemben,
és majd találkozunk
fenn, a végtelenben.

2020. október 29.

 

 


Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csend asszonya

  Volt egyszer, nem is olyan messze, de mégis távol mindentől, egy apró faház az erdő mélyén. Egy tó partján állt, magas hegyek ölelésében, ahol

Teljes bejegyzés »

Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »