Esküvőtökre / verstanulmány a múltból/

Esküvőtökre

Kalászba szökkent a búza?
S megérett már aratásra?
Vagy még búsan esőre várva
Szendereg a jó öreg Föld
S fohászkodva nagyot sóhajt
Meddig cipeljem még a sáska rajt?
Jön egy vándor szegett fejjel
Fogó, s lapoc, mit Ő kedvel
S batyujában holmi lim – lom
Felfedjem – e Néki titkom?
Hogy kincsemet: aranyamat
Te jó ember: hova rejtsem?
Jaj siessen, most segítsen
Nem találja, már lenyeltem?
S íme Ő az okos szellem
Így szól hozzám: fogba rejtem,
Helyet kéne itt találni
Lukas hatos, meg kell válni
Most kell Néked megint fájni?
Mért nem tudtál szép álmomban
Csendben, halkan tovább állni
Megjósolta már a nóta
Búcsúszóra kong az óra

Reszket lábam, sajog fejem
Látom végem, nincs kegyelem
Te jó Isten kezdő az Úr
Fogó helyett lapáthoz nyúl
Lapát ám, az ég haragja
Tátsa száját, s le ne nyalja
Kis tükrömbe had nézzek be
Csinos hölgy jött Rendelőnkbe
S nagy szerencse, ez lett veszte
Addig nézte szíve hölgyét
Tátva felejtve a száját
Hálából és szeretetből
Én húztam ki egy jó fogát.

Ámde attól szíve sajog
Húzza a csúz, s foga vacog
Orvos kéne, jó belgyógyász
Hogy kerülje fájdalom, s gyász
Hideg estén melengesse
Felviduljon renyhe teste
S mit ad az ég: szép szerelme
Épp e célból lett kedvese

Jó most Rátok nézni
Talán kicsit irigykedve
Vagy kacér mosollyal
Izgalmat, s kétséget
Mit elárul nékünk
Fürkésző tekintet
Mit máskor csak szóval
S némi jó konyakkal
Sikerült elérnünk
Nem kell komolyan vennünk?
S nem kell ám keresnünk
S a határt sem kell átlépnünk
Csak jól körül kell itt néznünk
Minden szépet vágyó igaz fiatalság
S hitünk, akaratunk
Ez itt huncut vétkünk

S ha szembejössz majd az úton
Évek múlva csendes őszi estén
Ki köztünk volt
Őszinteség ,s szeretet
Akkor is ott ragyogjon
Továbbra is ez kísérjen
S soha el ne hagyjon.
Ünnepélyes csend
És ünnepélyes óra
Meghitt jó barátként
Várnak a végszóra
Hogy jelenünk fénye,
S jövőnk hűs mosolya
Eggyékovácsolva
Oldódjék fel bennünk.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »