Ennyire telt

Régen azt hittem, hogy olyan hosszú az élet.
Bármit megtehetek, hogy mindenre ráérek.
Fejemben megannyi tervvel és lelkesedéssel,
Indultam neki a napoknak minden új reggel.
Siettem állandóan, hogy boldog tudjak lenni!
És amit az élet adott, meg tudjam becsülni.
Az idő múlásával hála, egyre bölcsebb lettem.
Büszke voltam magamra, mert fejlődhettem.
De ez a kegyetlen idő gyorsabban futott el.
Sunnyogva elfolyt, és akkor fogtam csak fel,
Én még szinte nem is végeztem semmivel!
Azon gondolkodtam, be kéne érnem ennyivel?
Inkább nem gondolok arra, mi jöhet még?
Élni fogok valahogy, mert arra van idő még!
Csak előre megyek, nem fordulok hátra.
Beleröhögök ezután az idő vicsorgó arcába.
Engem nem tántorít el semmi, hisz itt vagyok!
Mozog kezem, lábam, és köszi, én jól vagyok!
Csak kicsit elfelejtettem, hogyan is kell élni!
Kikapcsolódott az agyam, mert kezdtem félni.
De rájöttem egy ideje, miattam jár az óra.
Van neki két apró mozgatható mutatója.
Ha le vagyok maradva, csak visszatekerem,
Kacsintok egyet, nem tud kicseszni velem!
Lelassítottam magam, nagyon pörögtem.
Elfáradtam abba, hogy mindig csak siettem.
Jól van ez így már, ahogy most bandukolok.
Újra élek néhány elfeledettnek hitt álmot.
Nem görcsölök már rá, ha széjjel esek néha!
Hisz lehetek én is olykor fáradt, pláne, béna!
Megállok most már, mert ugyan minek sietnék?
Megtettem mindent, többet úgysem tudnék.
Ennyire telt, ebben a hosszúnak hitt életben.
Amim van, amim lett, azért hálás a szívem!
De ha mégis marad még egy nyúlfarknyi időm,
Építgetem még kicsit magam, meg a jövőm.
Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire futja!
Megállítom azt az órát, mi az időmet mutatja!
Ennyire telt, most csak ennyit tudok mondani.
Futok majd, ha kell, de én ráérek már sietni.
Lehet, hogy egy kép erről: Edit Kapusi
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
Hódos Erzsébet, Renata Venekey és további 48 ember
23 hozzászólás
Tetszik

Hozzászólás
Megosztás
Lehet, hogy egy kép erről: Edit Kapusi
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
Hódos Erzsébet, Renata Venekey és további 48 ember
23 hozzászólás
Tetszik

Hozzászólás
Megosztás
Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »

Alkonyeső

  Rózsakapun, alagútba kúszva érve, pillád lopva Felébred a már szunnyadó alkony őre új harmatokra. Betekint s körülkering a széllel zúgó cseppenő ég, Madárdallal hív

Teljes bejegyzés »