Ennyire telt

Régen azt hittem, hogy olyan hosszú az élet.
Bármit megtehetek, hogy mindenre ráérek.
Fejemben megannyi tervvel és lelkesedéssel,
Indultam neki a napoknak minden új reggel.
Siettem állandóan, hogy boldog tudjak lenni!
És amit az élet adott, meg tudjam becsülni.
Az idő múlásával hála, egyre bölcsebb lettem.
Büszke voltam magamra, mert fejlődhettem.
De ez a kegyetlen idő gyorsabban futott el.
Sunnyogva elfolyt, és akkor fogtam csak fel,
Én még szinte nem is végeztem semmivel!
Azon gondolkodtam, be kéne érnem ennyivel?
Inkább nem gondolok arra, mi jöhet még?
Élni fogok valahogy, mert arra van idő még!
Csak előre megyek, nem fordulok hátra.
Beleröhögök ezután az idő vicsorgó arcába.
Engem nem tántorít el semmi, hisz itt vagyok!
Mozog kezem, lábam, és köszi, én jól vagyok!
Csak kicsit elfelejtettem, hogyan is kell élni!
Kikapcsolódott az agyam, mert kezdtem félni.
De rájöttem egy ideje, miattam jár az óra.
Van neki két apró mozgatható mutatója.
Ha le vagyok maradva, csak visszatekerem,
Kacsintok egyet, nem tud kicseszni velem!
Lelassítottam magam, nagyon pörögtem.
Elfáradtam abba, hogy mindig csak siettem.
Jól van ez így már, ahogy most bandukolok.
Újra élek néhány elfeledettnek hitt álmot.
Nem görcsölök már rá, ha széjjel esek néha!
Hisz lehetek én is olykor fáradt, pláne, béna!
Megállok most már, mert ugyan minek sietnék?
Megtettem mindent, többet úgysem tudnék.
Ennyire telt, ebben a hosszúnak hitt életben.
Amim van, amim lett, azért hálás a szívem!
De ha mégis marad még egy nyúlfarknyi időm,
Építgetem még kicsit magam, meg a jövőm.
Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire futja!
Megállítom azt az órát, mi az időmet mutatja!
Ennyire telt, most csak ennyit tudok mondani.
Futok majd, ha kell, de én ráérek már sietni.
Lehet, hogy egy kép erről: Edit Kapusi
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
Hódos Erzsébet, Renata Venekey és további 48 ember
23 hozzászólás
Tetszik

Hozzászólás
Megosztás
Lehet, hogy egy kép erről: Edit Kapusi
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="j1lvzwm4" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
Hódos Erzsébet, Renata Venekey és további 48 ember
23 hozzászólás
Tetszik

Hozzászólás
Megosztás
Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »