Mikor megfogtad a kezem, már tudtam
viharos lesz minden pillanatunk együtt
De azt akartam, hogy a részemmé válj
Gyűjtöttük a jó és fájdalmas emlékeket
de egymásba kapaszkodva könnyű volt
Mert tudtuk, hogy mi összetartozunk
Megmentettél, én beléd kapaszkodtam
Egymásnak lettünk atom biztos támasza
Botladoztunk, de tartottuk egymást
Gondjainkat együtt viseltük és cipeltük
Izgulva, kicsit félve vártuk a csodáinkat
Család lettünk és formáltuk egymást
Átvészeltük együtt az összes gondokat
Akadály nem volt előttünk, mert bíztunk
Vágyainknak szárnyat adva repültünk
Aztán minden összeomlott, szétszakadt
Jöttek a hazugságok, mik mindent vittek
Álmokat, vágyakat, boldogságot, életet
Elhitettük a világgal, minden rendben van
Próbáltunk újra hinni, jobban megbízni
De a szakadék egyre csak szélesebb lett
Minden elromlott, szétesett, összeomlott
Lettek megoldhatatlan gondok, akadályok
Csak vártuk mindketten, hogy vége legyen
Léptem, mert tovább már nem várhattam
Nem volt már mire, mert már nem szerettél
Ha azt érzem, szeretsz, akkor maradok
De lelketlen lettél és minden szavad hazug
Nem akartam megégni teljesen a pokolban
Hát elmenekültem. Azóta halott vagyok
Minden pillanatban hozzád vágyok tartozni
Várlak, pedig tudom, hogy sosem jössz már
Gondolatban összetartozunk mindörökre
Ha lett volna még időm várni a változást
Hazudhattam volna, hogy elbírom viselni
De sosem értetted volna lelkem bánatát
Boldogtalanná tettél és én haragszok rád
Minden pillanatban hozzád vágyok tartozni
Senki nem érti, miért olyan nehéz nélküled
Csak én tudom, hogy mitől fáj a szívem
Ha volna még időm, csak veled szeretném
De hazudni nem tudok, haragszok rád
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
