Bolond szél

Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam.

Hideg volt. Fáztam.

Hazafelé siettem volna, de alig bírtam.

Megállni nem akartam.

Galléromba rejtettem szél fújta arcomat.

Inkább nem pislogtam.

Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam.

De csak nagyon lassan.

Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta.

Kellett volna sapka!

Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem,

Elmosolyodtam.

Mindenki sietett, szaporán vette lépteit.

Komor arcokat láttam.

Vitt a szél mindent, mibe kapaszkodhatott.

Sálat, sapkát, szatyrot, kalapot.

Bolond ez a szél, mikor ilyen mérgesen fúj!

Fázós, lenge bő kabátom alá belebújt.

Rázott a hideg, azt hittem, megfagyok.

Már nem volt sok hátra, gondoltam kibírom.

Galléromból az arcom én ki nem húzom!

Eltűnt akkorra róla az előbbi mosolyom.

Hamar én is sietősre vettem a lépteimet,

Hogy minél hamarabb hazaérjek.

Nagyon nehéz ilyen bolond szélben járni!

Uralma alól kitérni és valahogy ellenállni!

Végre megláttam piciny kis otthonom!

Gyorsan hazazavart a szél! Már jó itthon!

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »