Bolond szél

Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam.

Hideg volt. Fáztam.

Hazafelé siettem volna, de alig bírtam.

Megállni nem akartam.

Galléromba rejtettem szél fújta arcomat.

Inkább nem pislogtam.

Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam.

De csak nagyon lassan.

Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta.

Kellett volna sapka!

Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem,

Elmosolyodtam.

Mindenki sietett, szaporán vette lépteit.

Komor arcokat láttam.

Vitt a szél mindent, mibe kapaszkodhatott.

Sálat, sapkát, szatyrot, kalapot.

Bolond ez a szél, mikor ilyen mérgesen fúj!

Fázós, lenge bő kabátom alá belebújt.

Rázott a hideg, azt hittem, megfagyok.

Már nem volt sok hátra, gondoltam kibírom.

Galléromból az arcom én ki nem húzom!

Eltűnt akkorra róla az előbbi mosolyom.

Hamar én is sietősre vettem a lépteimet,

Hogy minél hamarabb hazaérjek.

Nagyon nehéz ilyen bolond szélben járni!

Uralma alól kitérni és valahogy ellenállni!

Végre megláttam piciny kis otthonom!

Gyorsan hazazavart a szél! Már jó itthon!

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »

Hiányoddal élni

Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.

Teljes bejegyzés »