Megérkeztem hozzád, átöleltetek.
Nyakadba bújtam, te magadhoz húztál.
Éreztem magamon szívverésedet!
Csókkal üdvözöltél. Annyira hiányoztál!
Ágyadra fektettél, karoddal öleltél.
Arcoddal hajamat simítottad, sóhajtottál.
Éreztem, ahogy fülembe lihegtél.
Rég voltam a karodban. Őrülten hiányoztál!
Szeretlek, akkor is, ha képtelenség!
Ölelésedben vágyok már örökre elveszni!
Mikor érzem bőröd édes illatát,
Mindig akarlak, nem tudok veled betelni.
Minden sajátomat neked akarok adni!
Rád vágyik lelkem végtelen szerelemmel!
Itt akarok karjaidban örökre elveszni!
Megbabonáztál akkor, az első érintéseddel.
Nem érezhetem csak én a szerelmet!
Szükségem van rád, szeretned kell neked is!
Nekem sohasem lesz elég belőled!
Szívem miattad megtanult boldogan verni.
Szeretem, mikor hozzád bújhatok.
A világ megáll, egyszerűen megszűnik létezni.
Csókkal üdvözlöd az édes pillanatot!
Minden vágyamban hozzád akarok érkezni!
Szeretlek, akkor is, ha képtelenség!
Nem akarom az érzéseimet megváltoztatni!
Értelmet adtál céltalan életemnek.
Szeretlek! Csak ezt akarom mindig érezni!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...