Kávéház a Názáreti Otthonban.
Názáreti Otthonba kerülve, örömmel vettem tudomásul, hogy a különféle foglalkozások mellett, kávéházi délelőtt is van.
Fiatalságunk meghatározója is, egy jó kávéházi beszélgetés, minden közös kapcsolatot felülmúlt. Akár egy új baráti, kollegai beszélgetés, közelebb hozott egymáshoz. Minden városnak, közösségnek, mindig meg volt a maga kiválasztott kávéházi székhelye. Gondoljunk csak a híres, mindenki által ismert Pilvax kávéházra!
A mi, idősotthoni kávéházunk is hasonló. Élettapasztalatokkal a hátunk mögött kicseréljük tapasztalatainkat, akár a főzésbe is. Főztünk már töltöttkáposztát nyírségiesen, töltöttünk húsgombócot szőlőlevélbe, kelkáposzta lapuba. Szilvalekvárt is kevertünk reggeltől-estig, de olyan is előfordult, hogy a sütőbe, tepsibe főve hagytuk lefőni levét.
Megtárgyaltuk az év minden virágait, gyógynövények hatásait.
A legutóbbi kávéházi beszélgetésünk viszont, különlegesre sikerült.
Igaz az a közmondás: Az öregkor, második gyermekkor. De miért? A beszéd, gondolkodás lelassúl. Nem csak a szervezet, mozgás romlik, hanem az emlékezet is. Ezért kell sokat beszélgetni, olvasni, sőt, aki tud rejtvényt fejteni is. Örömmel tölt el minden idős embert, ha elmondhatja, felidézheti fiatalságát, egy-egy szép, vagy szomorú élettörténetét.
A szavak, mondókák, versek, nem csak emléknek, de beszédgyakorlatnak is nagyon jók. Ha erre a kávéházi beszélgetésre betévedt volna valamelyikünk unokája, biztosan megmosolygott volna minket. Jöjjenek tehát, a mondókák, tréfás történetek, anekdoták.
A gyermekmondókák egy idős szájából hallani, valóban megmosolyogtató, viszont nagyon jók a beszédgyakorláshoz. Szinte egymás után soroltuk a következőket:
1.) Apacuka, fundaluka, fundakávé, kamanduka.
Apcuk, fundaluk, Fundakávé, kamanduk.
2.) Ecc pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz,
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre, fuss!
3.) Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom.
Kilyukadt a zsákom.
Kihullott a mákom. stb.
Csúfoló nevek is elhangzottak, melyeken jókat nevettünk. Egy-egy elmondása után, már mindenkinek eszébe jutott valami.
1.) Aladár, baladár, neked tojik a madár.
2.) Anna, kiborult a kanna.
3.) Béla, vigyen el a héja.
4.) Böske, három lábú szöcske.
5.) Jóska, levelet hozott a posta. és még sok-sok csúfolódó név, melyeket sokat hallottunk gyermekkorunkban.
Az emlékezetből előkerültek olyan események, sztorik, melyek akár fájó emlékként, akár vidám percekként maradtak meg emlékezetünkben.
1.) Egyik férfi lakótársunk rossz, de ugyanakkor megmosolyogtató csattanóként említette fiatalkori élményét.
Az 1956 januárjában Taksony és Dunaharaszti földrengés átélésénél történt: Előző nap, körömpörköltet főztek és a tűzhelyen maradt. A tűzhely lapját a rázkódás levitte, melyen volt a körömpörkölt. Másnap a család azzal gyanúsította, hogy ő ette meg mind.
2.) Igazi jókedvre derített mindenkit a bugyiból kiszakadt gumi, könnyű nyári ruha alatt. Így anélkül kellett hazamennie otthontársunknak fiatal korában.
Tehát, nagyon jók ezek a kávéházi délelőttök. Egy kis életet, jókedvet hoz mindenkinek. Egy időre elfelejtődik a fájdalom, bezártság, de legjobban a család hiánya.
Köszönet ezért az Otthon Vezetőinek, hogy nem csak ellátásunkról és gondozásunkról gondoskodnak.
Author: Benedek Erzsébet
Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.
