Az Élet Peronja

Az Élet Peronja

Gyerek voltam, esetlen és mulya,
sokszor megrémített az Élet Peronja.
Elvesztem a sok vágány között,
összezavart a hosszú sínek sora,
s félelmem félelme a lelkembe szökött.
Könnyeztem, sírtam, remegtem,
a Kalauz is büntetni akarta a lelkem,
mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem.
A mentrendet hiába néztem.
Egy szó jutott eszembe: eltévedtem.
Dörzsöltem a szemem.
Szipogtam a peronon.
Rimánkodtam, hogy valaki végre megtaláljon.
Te léptél mellém s fogtad meg a kezem,
egy puha zsebkendővel törölted le a könnyem.
Gyerek vagyok, esetlen és mulya,
még mindig megrémít az Élet Peronja.
De kaptam Tőled egy jegyet.
És ezért fel merek szállni az előttem várakozó vonatra.

Debrecen, 2021. május 14.
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A piros autó

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Falvak, városok című kötetében jelent meg Szentendréről. A piros autó Bozont, a puli megáll az útelágazásnál, hátrafordul és várakozóan néz.

Teljes bejegyzés »

Álarc

Késő őszi délután van, és már alkonyodik, amikor a buszra felszállva helyet foglalok egy idősödő asszony mellett. A jármű szinte teljesen megtelik, mire a busz kihajt

Teljes bejegyzés »