Kicsi göndörhajú tündér voltál,
ha csak rád néztem, már mosolyogtál.
Szemedben csillogott a boldogság,
bánatomra te voltál orvosság.
Két apró kezed, hogyha átkarolt,
nyakam köré fonta a tegnapot.
Benned magam láttam, te voltál én,
bárcsak mindezt még újraélhetném.
Most már a saját utadat járod,
nem én ölellek, hanem a párod.
De boldoggá tesz az a gondolat,
a szoros kapocs köztünk megmaradt.
Minden perc veled, s minden pillanat
nekem ajándék, az idő halad.
Más kívánságom talán már nincsen,
boldog szülinapot, drága Kincsem!
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”