Ki kunnak született, kun is marad

közös a múlt és közös a lélek
– ki kunnak született, kun is marad –
világ sodorja, lobbannak fények
a sorsodat szórja, viszi a szél
a parlagon nyíló, kicsiny virág
kisarjad, zöldül majd az új világ
és a kun vér mindig életre kél

a szemükben szikra, szívükben tűz
– ki kunnak született, kun is marad –
és gyökeret ereszt, akár a fűz
örökké dacol, túlél és teremt
a nyugtalan lélek, tenni akar
félelem nélkül éli a jelent
hol szenvedély éled, vihart kavar

egyenes beszéd, betartott eskük
– ki kunnak született, kun is marad –
konokul, büszkén viszik a terhük
múlt rónáján köt kévét a jövő
erő és kitartás, bátran halad
s pusztai széllel dacol az idő
– ki kunnak született, kun is marad –

Fiaimmal és férjemmel. 2017-ben a Tündérlabda kötetbemutatóján a Bálnában.

 

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »