Őszi eső

Őszi eső

Beborult az ég, megjött az őszi eső
Szinte betakar a borongós felhő
Mosd el a sóhajom ,múljon a vigalom
Mivel az itt felejtett nyarat búcsúztatom
Már pucérra vetkőztek a szőlőkarók
Édes musttal megteltek a pince- hordók
A gazda nézegeti, méregeti cukorfokát
Majd előveszi a elrejtett füstölt sonkát
Hozzá vígan kihörpenti maradék borát
A békétlen világ megrázhatná magát
Az őszi eső mossa le rossz szándékát
Mert az bőven akad a puttonyában
Méregfogát tartja mindkét markában
Idegen eszmét bevinni a gyerekszobába
A férfit és a nőt keverni a gyurmába
A születő gyermek maradjon családban
Hol nem zavarják lelkét hamis ideákkal
Globalista hamis szellemi rózsákkal
A hűség legyen mindig iránymutató
A haza szeretete legyen a boldogító
Mire megérkezik a tél fagyos lehellete
Eggyé forrva az ember teste és lelke
Igy legyen az otthon a család tűzhelye .

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »