Elképzelt szerelem

Nehezen csukódtak pilláim a rám borult sötét homályban.
Nyitott ablakomon át elmerengtem a csillagok ragyogásában.
Kósza hangokat hallottam bekúszni süket füleim belsejébe.
Egy ismerős dallam foszlányai hasítottak bele félholt szívembe.
Olyan nagyon szépen szólt! Aki csak hallotta biztos megszakadt a szíve!
Elfojtott könnyeim, mint sebes vízfolyam zúdultak arcom bőrére.
Hallottam, hogy a sós ízű fájdalom szoknyám pár ráncára koppant.
S a csodás dallamok emlékétől, szívem egyre nagyobbakat dobbant.
Elvesztem a hangok lélekzaklató, mégis simogató egymásutánjában.
Hegedűszó sírta el boldogtalan bánatát, iszonyú szívbemarkolóan.
Hasogatott a mellkasom, a keserves sírástól libabőrös lettem.
Ez a zene szólt azon az estén, mikor egy életre a tiéd lettem.
Schubert. Súgtam neked oda, kicsit félve, megszeppenten.
De csak azért, hogy tudd, barna szemeidbe azonnal szerelmes lettem.
Te tétován hajoltál kicsit közelebb hozzám, s azt mondtad, hogy, tudod.
Elfelejteni biztos sosem fogom, azt a meghitt mézédes pillanatot!
Becsuktam a szemem, s éreztem bódítóan csodálatos illatod.
Gondolatban keringőt jártam veled, s dúdoltam a gyönyörű dallamot.
Tenyerembe csúsztattad tenyered, erősen szorítottál, hogy el ne szédüljek.
Olyan erősen, hogy szinte fájt! Mintha, ezen múlt volna, az egész életed!
Erős karodat derekam köré fontad s táncolni kezdtünk könnyedén.
Az ezerszínű virágból szőtt illatmámoros élet álomszőnyegén.
Akkor te voltál nekem a legédesebb, legszebb angyali látomás.
S a zene csak szólt, mint ha véget soha nem akarna érni már!
Pörögtünk körbe, mint színes papír szélforgó a sebes szélben.
Karodban tartottál, biztosan fogtál, mikor kicsit megszédültem.
Eggyé váltam veled, mert te akkor örökre a szívembe táncoltál.
Különöset érezem! Boldogságom kósza hangjai mind te voltál.
Keringőztünk könnyedén, s a föld felett lebegve egy csókra vártunk.
Schubert fekete rózsája beteljesíteni készült minden buja vágyunk.
Majd néhány ismerős hangot hallottam, s az ablakomhoz léptem.
Te ott voltál és én rád nevettem. Mint egy kőbálvány, úgy álltál előttem.
Halkan kezdted el dúdolni a szívemnek oly kedves melódiát.
Csak ezt a dallamot akarom azóta is hallgatni, semmi mást!
S keringőnk alatt a kósza dallamok, mik a fülem belsejéig kúsztak
Örökre összezárták magányos szívünket, mint láncot az erős lakat.
Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »