Hiányérzet

Hiányérzet

Gyermekkorom békés szokás -sora
Hogy sok kívánságom nem teljesült soha
Pedig nem vágytam, nem kívántam
Csak hogy hústól virítson ebédre a tálam
Gyermek fejjel a heti egyszeri húsétel
Nehezen értem be ,az ünnep volt kivétel
Minden napot ünnepnapnak kívántam
Látva szüleim gyakori szívfájdalmát,
Az üres főzeléket, s a hús hiányát
Zokszó nélkül mindig csak kivártam
Nem is gondoltam, hogy éltem során
A hiányérzet hányszor fog utolérni
Hogy rájöjjek ,együtt kell vele élni
Csak a látszat szabadság hajnalán
Tudatosult bennem annak hiánya
A nyugati demokráciák álcázott látványa
Erőszakossága hamar kijózanított
Fegyverrel gyorsan mindent megoldott
Adyt idézhetem maradék időm zárványaként
Fogyó életem növő lázában leledzem
Hivatásom, hobbijaim el kell felednem
Csüngök a híreken, a családi történéseken
Neves elődeim példáiból ellesem
Hogy hasznomat s hitemet megleljem
Hiányérzetem, talán így végleg elvesztem meglesem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »