szemét

Hetek óta látom a kis plakátokat városszerte, hogy szemétszedés lesz valamikor. Mit akarnak ezek szedni? Patika tisztaság van az egész városban. Senki nem szemetel, ha mégis elejt valaki egy papírzsebkendőt vagy egy csokispapírt, a közmunkások rögtön ott teremnek és felkapkodják a szemetet. Semmi dolguk sincs, vagy alig valami. Legalábbis úgy tűnik, mert legtöbbször csak ténferegnek, ha látom őket. Senki sem szemetel. Csak mi, szemetelők. Ha én nem dobálnám szét a cigi csikkeket – szigorúan a fűbe, hogy a szél el ne vigye, még ennyi dolguk se lenne a közmunkásoknak, munka nélkül maradnának.

Én nem cigizek. Az egyik vendéglő teraszán gyűjtöm egy zacskóba a hamuzókból a csikkeket, hogy aztán szétdobálhassam. Én odafigyelek másokra. Mindig a buszmegállók környékén szórom szét a csikkeket és figyelek, hogy füves területre hulljanak, aztán beletaposom a fűbe, hogy a szél ne hordja szét a járdán és az úttesten. Sokszor teljesen felesleges fáradoznom. Ezek az emberek, ők, mindent tisztán tartanak. Önfeláldozásuknak határa sincs! A külső szemlélő gondolhatná, hogy a közmunkás semmit se csinál csak ténfereg vagy bort iszik flakonból. Ez csak a látszat! Nem tehetnek arról, hogy éppen akkor nincs szemét sehol, amikor látják őket. Bezzeg amikor szorgosan szedik a maghéjat meg a csikkeket, akkor senki sem bólint elismerően, hogy „lám, szedik a szemetet a közmunkások” és ők szemérmesek. Nem akarják szembesíteni az utca emberét azzal, hogy „mi a TE szemetedet szedjük”, inkább megvárják amíg senki sem látja és akkor összekapkodják még a taknyos zsebkendőket is. Tettre készek. Kénytelenek ők maguk szotyizni meg cigi csikkeket szétdobálni, hogy aztán maguk után feltakaríthassák a szétköpködött maghéjat, cigi csikket. Letéptem két plakátot az utcai hirdetőtábláról és apró miszlikbe szaggattam aztán szétszórtam a fűbe. Hagy örüljenek.

Ráment két éjszakám, hajnali négyig fagyoskodtam a folyóparton. A szemétszedést megelőző két éjszaka nyolc zsák szemetet és néhány flakont szórtam szét valamint az éjszaka elfogyasztott energiaitalos dobozokat is eldobáltam. Nagyon hideg volt és nehéz volt a sötétben bukdácsolni zajtalanul. Nagy figyelmet fordítottam arra is, hogy a lelkes természetvédők ne fogjanak gyanút. Spontán szemetelők, erre járó turisták keveredjenek gyanúba helyettem. Majdnem elfelejtettem, második este besegített néhány barátom, hoztak otthonról festékes dobozokat, vissza nem váltható üvegeket és még egy akkumulátort is sikerült elcipelnünk az egyik fa alá. Repkedtek a konzervdobozok, befőttesüvegek, régi lomok. A színes szórólapok és újságok méltóság teljes szárnyalással lepték el még az alacsonyabb bokrok ágait is. Jó móka volt. Elégedetten szemléltük művünket. A szemétszedők holnap nem fognak csalódni. Lesz mit a zsákba aprítani!

Többször is elsétáltam a szorgos gyűjtögetők mellett, néhány fényképet is készítettem. „Ilyen volt, ilyen lett.” Szépen összetakarítottak, alapos munkát végeztek és ami a legfontosabb: Elégedett mosollyal az arcukon, vidáman kapkodták a szemetünket. Egy fotó kedvéért közösen nézték rosszallóan, homlokukat ráncolva az összegyűjtött szemetet. A fejcsóválás úgysem látszott volna a fényképen. Örültem, hogy mindenki elégedett a mennyiséggel. Nem kis munka volt. Nekünk se és nekik se. Másnap még nagyobb volt az öröm, amikor a ráncolt homlokú kép hatására a nagy közösségi oldalon több száz ember jelezte ha tudta volna, akkor ők is eljöttek volna. De majd legközelebb! Megígérték. Tényleg jó volna még egy ilyen remek hangulatú összerándulás tavasszal is. Szerintem is. Szemét lesz bőven, én ezt tudom megígérni. Van még otthon négy zsák rongy és télen nem égetném el a lestrapált gumiabroncsokat se, úgy is csak füstölnek a kazánban, alig melegítenek valamit. Jól mutatnának a természetvédők zsákjain, mint valami kapitális trófeák. Büszkén pózolhatnának és mesélhetnék a nagy kalandot, hogy milyen nehéz volt kirángatni a térdig érő sárból ezeket. Közelednek az ünnepek. Rengeteg szemetet termelek ilyenkor, csomagoló anyagok, válogatott ételek maradékai, flakonok, üvegek. Ezeket mind elteszem a tavaszi nagytakarításra. Milyen jó lesz majd nekik összeszedni! Én egy kicsit csalódott vagyok. Csalódtam, mert nekünk szemetelőknek senki meg se köszönte a munkánkat. Pedig nélkülünk hiába gyűlt volna össze az a sok ember. Ha mi nem vagyunk, nekik sem lett volna dicsőség, csak tekergették volna a nyakukat „most akkor mi legyen?”. „Legközelebb hozzon mindenki magával szemetet!” A szervezők széttárt karokkal, zavartan pisloghattak volna, a szponzorokat is elvesztették volna. Soha többé nem adna nekik senki ingyen szemeteszsák tekercseket. Nézem a nagy közösségi oldalon a városi csoport képeit, milyen vidámak, tényleg önként, együtt csinálták. Szendvics is volt. Azért egy „köszönöm” jól esett volna nekünk, szemetelőknek is.


Mandel Imre
Author: Mandel Imre

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Értelmes anyai mondatok

(Blablabla) Verset írnék, Már, ha tudnék S nem azt hallanám Mikor ülök az asztalnál, Hogy ily módon szól anyám: Blablabla, Blablabla, Blablabla, Blablabla. Sok Blablabla

Teljes bejegyzés »

Új Világ

Ezt a verset lassan 1 éve írtam, azonban egyre inkább aktuális az üzenete. Jó dolog a technikai fejlődés és ideje is van jelenleg. A kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e a helyén kezelni a mesterséges intelligencia rohamtempójú fejlődését és mindemelett a valódi értékekre figyelni az életünkben. Fontos, hogy az emberi egyediségünk és a szeretetre való képességünk a valódi értékünk!
Csodás napot kívánok!

Fitos-György Éva
Spirituális Lélekgyógyász, metamorf masszőr

Teljes bejegyzés »

Lélek dallam

Szeretettel új versem! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Zordon a holdon

Kis barátom neve Zordon, Sosem járt még fenn a holdon, Azért néz ő ilyen mordon. Ide hallgass, hogy ha mondom, Problémádat én megoldom, Megoldom én

Teljes bejegyzés »