Rózsa Iván: Hibák és bűnök

Rózsa Iván: Hibák és bűnök

Hiba nélkül
X.-nek egyetlen rossz átadása sem volt a mérkőzésen. Igaz, jó sem, hiszen nem is játszott…

Súlyos hiba
Súlyos hiba eladni a lelked a Sátánnak, akármi is ezzel a célod. Sátán kezében az arany sárrá, illetve még a legnemesebb cél is silánnyá, önmaga torzképévé válik a gyakorlatban.

Adáshiba
Nem volt tegnap órákig facebook: volt, aki bosszankodott; más felfedezte, milyen csinos a felesége arca; megint más hosszú idő után újra könyvet olvasott…

Hiba, hiba hátán
Ha egy ország vezetői hibát hibára halmoznak, és ezek után mégis újra megválasztják őket, úgymond jobb híján; az a nép meg is érdemli a sorsát? Ez olyan, mintha a birka „szabadon” megválaszthatná a hentesét a vágóhídon…

Kultúra
Milyen kulturáltan osztják a krumplit; zsákban és nem ömlesztve, hozzátéve magukban: „na, nesztek, barmok, zabáljatok!” Milyen kulturáltan ígérgetnek fűt-fát választások előtt! (Igaz, az ígéretek eleve teljesíthetetlenek; vagy egyesek teljesíthetők lennének, mégsem lesz belőlük semmi…) Milyen kulturáltan hazudoznak, riogatnak! Még hogy ők bunkók lennének?! Az ellenzék a kákán is csomót keres, de hol itt a hiba?!

Eleve…
Hiba lenne eleve rosszat feltételezni valakiről, aki legalább száz esetben bizonyította (száz százalékig), hogy eleve rosszat akar, mert eleve ilyennek született?!

Hofi:
„Ha elszabtuk, hát elszabtuk: most már aztán szabhatjuk!” Hát, mi sem ilyennek képzeltük rendszerváltáskor a szép, új világot! A mindenkori szabók nem átszabták, hanem elszabták, egyre kurtították az új rend ruháját. Immár harminckét éve, és a király lassan meztelen… Ez több, mint hiba: súlyos, népellenes bűn!

Jövőre
Jövőre krisztusi korba lép az új rend Magyarországon: 33 év; hibák és bűnök sorozata, mármint a mindenkori hatalom részéről… Mit ki nem bír az ember?!

Sándor György:
„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz…” Avagy mindig is történelmi időket éltünk, amikor is az éppen hatalmon lévő fejesek rendre azzal hitegettek bennünket, a jövőben jobb lesz; ám közben elszállt az ifjúságunk, az életünk. Kellő tapasztalat után, így majdnem öregségünkre aztán rájöttünk, ez nem a mi hibánk, hanem a történelem egyszerűen mindig szar dolog… Legalábbis, úgy ötszáz éve, és a világnak ennek a fertályán…

Budakalász, 2021. október 5-6., éjféltájt

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Tárkányi sárkányok

Van egy falu, neve Tárkány, Sok arra a papírsárkány. Mikor jön a nyári szünet, Minden gyerek sárkányt ereszt. Kimennek a legelőre, Bence áll ki legelőlre.

Teljes bejegyzés »

VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »