Rózsa Iván: Fekete, fehér…

Rózsa Iván: Fekete, fehér…

Hollótánc
„Holló hollónak nem vájja ki szemét!” Kivéve, ha fehér áll szemben feketével. Veszélyes dolog fehér hollónak lenni, feketék közt. Előbb-utóbb sorra kerülnek a ritka fehérek, a fekete hollók kivájják a szemüket!

Bárány-lelkület
A bárányok többnyire fehér színűek, elvétve akad köztük fekete. A fehérek előbb-utóbb kiközösítik a bárány-társadalomból a feketét: csak azért, mert más, mint ők. Pedig lehet, hogy a fekete bárány lelke fehér, míg a fehéreké fekete…

Op-art
Az utolsó ítélet napja tulajdonképpen Vasarely-féle op-art világ. Ekkor végképp kiderül ugyanis: ki jó ember, ki rossz. Az előző cselekedetek döntenek: kinek a lelke fehér (tiszta, pozitív), és kinek fekete (gonosz, negatív). A lényegtelen elválik a lényegestől. Az alapvető tulajdonságok, a mindenkori első reakciók számítanak, és alaptalannak bizonyulnak az elhamarkodott földi ítéletek, megítélések. Lehet, hogy ki a földi világban a rangsor elején tanyázott, most ezen a napon hátul kullog, s kegyelemért esedezik.

Kockás zászló
Az autóversenyeken mindig a verseny-, illetve futamgyőztes előtt intik le először a fekete-fehér kockás zászlót…

Fehér zászló
Nem szívesen lennék háborúban a fehér zászlót lengető, tűzszünetet vagy tárgyalást kérő, illetve megadást jelző parlamenter helyében! Ugyanis rövid úton szoktak vele végezni az ellentáborban.

Fekete zászló
Gyásznapokon tűzik ki a fekete zászlót a házakra: most, a mai viszonyok közepette tartósan kint lehetnének; mindennap gyászolunk valakit, így például a járvány áldozatait; és valamit, az ellopott demokráciát!

Fekete ruha
Egy régi, kedves ismerősöm a Kádár-korszak idején középiskolás kora óta jelzésszerűen állandóan fekete ruhában járt; szerencsére „csak” 10-12 évig kellett hordania… Most kövessük az ő példáját, és öltözzünk talpig feketébe, a nehezen megszerzett demokrácia elvesztése miatt?! Lehet, hogy már csak bő félévig kellene kitartanunk?

Talpig feketében!
Én általában szeretem a fekete színt, mert karcsúsít, én meg ugye kövér vagyok. Talpig feketébe biztosan be kellene öltöznie egy napra minden magyar érzelmű embernek: Trianon gyásznapján, június negyedikén…

Fehér sámán?
A talpig fehérbe öltözött, magát fehér sámánnak valló, lehetséges sarlatán, mindig gyanús. Nem külsőségek döntik el: ki ő valójában?!

Szürke
A legunalmasabb szín a szürke: egybemos feketét fehérrel. A mai világ a szürkék kora: nincsen már támpont, fogódzó, példakép az embereknek, akik nem is tudnak jót megkülönböztetni rossztól; igaz állítást hamistól. És lehet, hogy ugyanazokat a szavakat, mondatokat használják jó, illetve rossz emberek. Jó emberismerőnek kell lenni hozzá, hogy a dolgok mögé lássunk: nem mindegy mikor, hol és ki; hogyan, mit mondott! Hamis szájból még az alapvetően igaz mondatok is hamisan csengenek. Főleg ha a gondolatokat mástól lopják, mást utánoznak papagáj módra.

Antikrisztus
Az igazán veszélyes Antikrisztust a legnehezebb felismerni: ő ugyanis nem azzal kezdi, hogy ő lenne a fő gonosz. Hanem éppenséggel az ellenkezőjét állítja magáról; jónak, az emberiség védelmezőjének hirdeti magát. Esetleg ugyanazt a frazeológiát használja, mint a világnak valóban jót akarók. Ám a velejéig romlott Antikrisztus tettei a szavaival szöges ellentétben állnak, csak az agymosott követői nem veszik ezt észre, vagy nem akarják beismerni, hogy tévedtek.

Sátán
A Sátán lelke fekete, de legalább férfiasan. Az emberiség történelme háborúk sorozata, és a mai világban is folyik a népirtás, csak többnyire sunyi módon, férfiatlanul… Sátán fattyait pedig még maga a Sátán is rühelli…

Igen, nem
Fekete, fehér; igen, nem. Nyugodt szívvel kijelentem: Istent szeretem, Sátánt rühellem!

Budakalász, 2021. november 17.

Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...