Rózsa Iván: Fekete, fehér…

Rózsa Iván: Fekete, fehér…

Hollótánc
„Holló hollónak nem vájja ki szemét!” Kivéve, ha fehér áll szemben feketével. Veszélyes dolog fehér hollónak lenni, feketék közt. Előbb-utóbb sorra kerülnek a ritka fehérek, a fekete hollók kivájják a szemüket!

Bárány-lelkület
A bárányok többnyire fehér színűek, elvétve akad köztük fekete. A fehérek előbb-utóbb kiközösítik a bárány-társadalomból a feketét: csak azért, mert más, mint ők. Pedig lehet, hogy a fekete bárány lelke fehér, míg a fehéreké fekete…

Op-art
Az utolsó ítélet napja tulajdonképpen Vasarely-féle op-art világ. Ekkor végképp kiderül ugyanis: ki jó ember, ki rossz. Az előző cselekedetek döntenek: kinek a lelke fehér (tiszta, pozitív), és kinek fekete (gonosz, negatív). A lényegtelen elválik a lényegestől. Az alapvető tulajdonságok, a mindenkori első reakciók számítanak, és alaptalannak bizonyulnak az elhamarkodott földi ítéletek, megítélések. Lehet, hogy ki a földi világban a rangsor elején tanyázott, most ezen a napon hátul kullog, s kegyelemért esedezik.

Kockás zászló
Az autóversenyeken mindig a verseny-, illetve futamgyőztes előtt intik le először a fekete-fehér kockás zászlót…

Fehér zászló
Nem szívesen lennék háborúban a fehér zászlót lengető, tűzszünetet vagy tárgyalást kérő, illetve megadást jelző parlamenter helyében! Ugyanis rövid úton szoktak vele végezni az ellentáborban.

Fekete zászló
Gyásznapokon tűzik ki a fekete zászlót a házakra: most, a mai viszonyok közepette tartósan kint lehetnének; mindennap gyászolunk valakit, így például a járvány áldozatait; és valamit, az ellopott demokráciát!

Fekete ruha
Egy régi, kedves ismerősöm a Kádár-korszak idején középiskolás kora óta jelzésszerűen állandóan fekete ruhában járt; szerencsére „csak” 10-12 évig kellett hordania… Most kövessük az ő példáját, és öltözzünk talpig feketébe, a nehezen megszerzett demokrácia elvesztése miatt?! Lehet, hogy már csak bő félévig kellene kitartanunk?

Talpig feketében!
Én általában szeretem a fekete színt, mert karcsúsít, én meg ugye kövér vagyok. Talpig feketébe biztosan be kellene öltöznie egy napra minden magyar érzelmű embernek: Trianon gyásznapján, június negyedikén…

Fehér sámán?
A talpig fehérbe öltözött, magát fehér sámánnak valló, lehetséges sarlatán, mindig gyanús. Nem külsőségek döntik el: ki ő valójában?!

Szürke
A legunalmasabb szín a szürke: egybemos feketét fehérrel. A mai világ a szürkék kora: nincsen már támpont, fogódzó, példakép az embereknek, akik nem is tudnak jót megkülönböztetni rossztól; igaz állítást hamistól. És lehet, hogy ugyanazokat a szavakat, mondatokat használják jó, illetve rossz emberek. Jó emberismerőnek kell lenni hozzá, hogy a dolgok mögé lássunk: nem mindegy mikor, hol és ki; hogyan, mit mondott! Hamis szájból még az alapvetően igaz mondatok is hamisan csengenek. Főleg ha a gondolatokat mástól lopják, mást utánoznak papagáj módra.

Antikrisztus
Az igazán veszélyes Antikrisztust a legnehezebb felismerni: ő ugyanis nem azzal kezdi, hogy ő lenne a fő gonosz. Hanem éppenséggel az ellenkezőjét állítja magáról; jónak, az emberiség védelmezőjének hirdeti magát. Esetleg ugyanazt a frazeológiát használja, mint a világnak valóban jót akarók. Ám a velejéig romlott Antikrisztus tettei a szavaival szöges ellentétben állnak, csak az agymosott követői nem veszik ezt észre, vagy nem akarják beismerni, hogy tévedtek.

Sátán
A Sátán lelke fekete, de legalább férfiasan. Az emberiség történelme háborúk sorozata, és a mai világban is folyik a népirtás, csak többnyire sunyi módon, férfiatlanul… Sátán fattyait pedig még maga a Sátán is rühelli…

Igen, nem
Fekete, fehér; igen, nem. Nyugodt szívvel kijelentem: Istent szeretem, Sátánt rühellem!

Budakalász, 2021. november 17.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Iván!

    Sajnos az én tudatomban is két szín létezik csupán, de ahogy telnek az évek, sajnos észre kellett vennem az árnyalatokat, és hogy nem is olyan egyszerű ez az egész…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legszebb Asszony csókja

A legszebb s legcsókosabb Asszony Szép vérvörös ajka csókoljon ajkon. Mandula szemeiben lássam magam, Elmúlásig diadalmasan.   Omoljanak magány- tornyos kupolák, Vörös – szirom egykori

Teljes bejegyzés »

Szépülő haragod

Minden sírásod szépülő mása Maradt emlékeim tört varázsa. S mosolyod büszke álma vigyázza.                                                                 Oly jó volt forrón ölelni Téged, Óvni mindig büszke közelséged,

Teljes bejegyzés »

A legcsodásabb kincsem

Mosolyodban ragyogni lássam, A legszebb szerelmedben szemeid, S szívem legmélyére már elássam.   Jöttem, mindenem volt a nincsen. Taszítva, űzötten tértem hozzád, S Mindenem a

Teljes bejegyzés »

Örök varázsod

Varázsod, szép varázslat, Magad bennem meglássad. Vörös ajkaid csókja, Életem monológja.   Perceid perceimben Körforgás ereimben. Szemeiddel látom én, Bohém magam oly büszkén.   Kezeiddel

Teljes bejegyzés »

Egy februári estén

Esti holdvilágos zivatarban, Könnyeidben ázott arcom, A legszebb csóktalan napon.   Csillagok, riadt szemű gyermekek. Nehéz felhők ölén süppedt, Vágy szavunk dühe elcsüggedt.   Múltunkban

Teljes bejegyzés »

Az Élet – gálya evezőse

Homlokomon az Élet csókja, Szemeimben akarat máglya, Lobban bele az éjszakába. Hajnalom szebben beragyogja.   Vörös éjben, dübörgő éjben, Pislognak hallgatag csillagok. S a táj

Teljes bejegyzés »