Így szép…

Így szép…
(mezosztichon)

Ragyogó mosoly A szívem súgja,
szép így az élet Karodba bújva,
kezed simogat, Akác illat száll,
lebben, a függöny Remeg a pillád,
ébredő vágyak Lángvirág sarjad,
dallamok szólnak Ajkadról halkan,
szívem most újra Kábultan dobban.

2018.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »