A könyvben még 90 novella található. A Lírában megkapható. Címe: „Szökés a felhők fölé” Örülök, ha rendelsz egyet! Na jó, kettőt! 😊 Bujdosó Miklós Gábor
Félig teli pohár
Ez az eset igazán úgy történt, ahogy elmesélem. Kicsiknek, felnőtteknek egyaránt.
Élt egyszer a rengeteg nagy erdő sűrűjében, egy félelmetes farkas, három kismalac, kilenc krampusz, hét törpe, egy nyúl, két mókus, egy medve és a Mindenféle rettegett fenevad.
Az egyik napon nagy riadalom támadt.
Leesett az első hó, és belepte a jól ismert utakat. Óriási sapkákat ragasztott a fenyőfák tetejére, és a hideg szél befagyasztotta még a patakot is.
– Éhesek vagyunk, enni akarunk! – visították a malackák.
A farkasnak malackára fájt a foga, a három kismalacnak kukoricára, a kilenc krampusznak ördögsalátára, a hét törpének Hófehérke főztjére, a nyúlnak répára, a két mókus dióra éhezett, a medve mézet evett volna, a Mindenféle rettegett fenevad pedig félőlényeket falt volna fel szívesen, de egyelőre bizony egy szem nem sok, annyi eledelre sem bukkantak. Addig-addig kóboroltak a fagyott réteken, míg az egyikük kis bogyót, gombát, másikuk mogyorót és répát talált. Akadt, akinek semmi étek nem jutott.
A farkas az erdő rejtekén, mélyen bent a fák alatt egy kis házikóra lelt. Óvatosan közelebb lopódzott és közben feszülten figyelt. Látta ám, hogy a kéményből meleg füst száll fel és érzékeny füleivel meghallotta a fahasábok ropogását. Egészen az ablakig merészkedett. Belesett, ha már ott volt.
És mit látott?
Körben, fáradt keretekben öreg képek karimázták a szoba falát. A sötét sarokban egy falépcső merészkedett kanyarogva felfelé. Egy régi varázsszőnyeg lapult a földön és mindenütt apró kis gyertyák égtek. Csodák csodájára a kis szoba mélyén megpillantotta e meseország minden meglepetését.
– Tisztára ünnep! – mormogta először a farkas.
Nem is hitt a szemének, ezért jól megdörzsölte és zúzmarás szempilláját gondosan félretolta. Amikor újra belesett nagyon elcsodálkozott. A szája is tátva maradt. Mert hirtelen észrevette Azt!
Hihetetlen volt! És kívánatos! A nagy éhezésben, hidegben állva látta, hogy ott bent egy igazi terülj-terülj asztalka roskadozott középen, apró manószékekkel körülvéve, csodás csokoládés finomságokkal megpúpozva. Ezen kívül friss narancs, mosolygós alma, csörgő dió, ropogós mogyoró, mézeskalács és egy nagy kanna illatos, gőzölgő tea várt ott valakire.
A farkas ekkor zajt hallott. Hátrapillantott és látta, hogy egymás után, hosszú sorban jönnek az erdőlakók.
Elől a három kismalac, mögötte kilenc krampusz, majd a hét törpe, a mókusok, a nyúl érkezett és arra cammogott a nagybundás medve, végül pedig ott lopakodott valami rágcsálhatóval a kezében a Mindenféle rettegett fenevad lábujjhegyen, halkan.
Mikor mind az ablakhoz értek, ők is belestek és a nagy csodálkozástól egy koppanással leesett az álluk.
– Engedj már oda, most én nézem! – mondta az egyik malac, közben a fején néhány mókás mókus egyensúlyozott.
– Húúú, de megenném! – jelezte egy krampusz.
– Ez festmény? Vagy igazi? – kérdezte hitetlenkedve a nyúl.
– Tisztára Karácsony! – szólt az egyik törpe.
– Ejnye már, irgum-burgum! – morgolódott a medve, de az ő szeme is kikerekedett a látványtól és egyszer csak észrevette, hogy az öreg szőnyegen egy hintaszék billeg és benne ül egy Ember.
Először majd hanyatt estek, úgy megijedtek. Azután észrevették, hogy milyen szomorú.
És ekkor bizony furcsa dolog történt.
Az állatok nem szóltak, nem beszéltek meg semmit, csak nagy hirtelen eltűntek az erdőben, majd borzosan, vizesen, de ünnepélyes arccal visszajöttek mind az ablak alá.
A medve vette a bátorságot és bekopogott. Az ajtó kinyílt és megjelent az Ember.
Rettentően elcsodálkozott, de szélesre tárta a bejáratot és az erdőlakók félénken besorakoztak a melegbe, majd mindenki átadott egy kis apróságot a házikó ismeretlen lakójának. Magot, bogyót, megrágott csontot, mogyorót, aranyló mézet, és egy félig megcsócsált sárgarépát is hoztak. Összesen huszonöt pici meglepetést!
– Ezt neked hoztuk, neked hoztuk! – ugrándoztak a mókusok.
– Edd meg, fald fel! – brummogta a medve, közben a szeme sarkából vágyakozva figyelte a mézeskalács lebilincselő méreteit.
– Fogmosásnak jó a répa! – jelezte a nyúl.
– Egyél, hogy megdagadj! – vihorásztak a malackák.
Az Ember elmosolyodott, jó kedvre derült és nagy bátran hellyel kínálta váratlan látogatóit. Megvendégelte őket a terülj-terülj asztalka kincseiből, majd lassan teát töltött mindenkinek. Fahéjas, narancsos, gőzölgő teát.
Félig, nehogy véletlenül kilöttyintsék.
Míg a farkas kissé bizalmatlanul téblábolt, a többiek leültek. A malacok alatt kicsit recsegett a szék, a krampuszok az asztalon nyújtózkodtak, a törpék belesüppedtek az ülésekbe, a nyúl pedig a szőnyegre heveredett, hogy a többiek is elférjenek. Egészen otthonosan érezték magukat. Az ölelő meleg fényben eltöltötte őket egy ismeretlen, boldog érzés.
A játszadozó mókusok felbátorodtak és a Mindenféle rettegett fenevaddal fogócskáztak, a medvét szinte elnyelte a sok-sok jó meleg párna a sarokban. Az asztal alatt pedig elbóbiskolt a szomorúság és a magány.
Amint elfogytak a csemegék, mindenki újra a finoman gőzölgő teára vágyott.
Ekkor a farkas nagy mancsával átfogta az egyik kis poharat és hosszúra nyúlt orra alatt elégedetlenül odamorrantotta az Embernek:
– Ez félig üres!
– Ez igaz, de félig tele is van! – mondta az Ember a farkasnak barátságosan, és örömmel nézte, hogy a kiürült asztal körül a jóllakott látogatók csendben szuszognak. Olyan jót aludtak a melegben, hogy csak késő este ébredtek fel és nagyokat nyújtózva a hónuk alá kaptak még némi süteményt, majd elköszöntek és hazatértek a fák és bokrok közé.
Azóta az erdőlakók nem félnek az Embertől és az Ember már nyitott ajtóval várja látogatóit. Az asztalon mindig van ennivaló, a félig teli pohárban pedig illatos tea hívogat gőzölögve. Hátha betéved valaki.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
